2015.10.24.

Mondjuk úgy, hogy az életemben elkezdődött egy új fejezet, aminek a vége remélem ezúttal happy end lesz. De honnan is indultam? 
A sport iránti lehetetlent nem ismerő imádatom már kis korom óta velem van. Tulajdonképpen a focin nőttem fel, minden vasárnap ott voltam a helyi meccseken, már egész kicsiként, szerintem ennek köszönhető az egész. Általánosban négy évig kéziztem, majd gimiben két évig kosaraztam és futottam hobbi szinten, mára azonban maradt a tévé előtt ücsörgés. A lényeg az, hogy ez az egész hozzá tartozik a kis csomagomhoz, de mindegy is. 
A gimnázium (ahogy azt mondani szokták) tett tönkre mindent, legalább is a legtöbb értelemben. Mert ha a jó oldalát nézzük, az érettségi által azon a szakon vagyok az egyetemen, ami segít egy lépéssel közelebb kerülni az álmomhoz. Ez nem olyan rossz, ugye? Ugyanakkor teljesen megváltoztatott. Befordultam a világ elől, a barátaim elől. Teljesen idegenné váltam, nem csak számukra, saját magamnak is. Szenvedtem ezalatt a négy év alatt, hihetetlen lelki terhelést kaptam, ami még ma is jelen van az életemben. Történt egy komoly meghatározó dolog, amiről talán majd máskor, de ennek hatására elvesztettem a bizalmamat az emberek felé. Természetesen ha jön egy csapás, ami romba dönt minket, követi a többi is, így mikor úgy érezhettem minden rendben van, minden a helyére került a nap végére jött a következő csapás és megint a padlón találtam magam. Ellöktem magamtól mindenkit, aki valaha fontos volt számomra, így mire idén észbe kaptam; egyedül voltam.. Mikor a tükörbe nézek egy instabil személyt látok, aki képtelen bízni az emberekben, mert fél az újabb csalódástól és fájdalomtól. 
Az, hogy egyetemre kerültem segített egy kicsit. Kiszakadtam a megszokott társaságból, a megszokott napokból és belevághattam valami újba. Egy új közegbe kerültem, ahol mindent az elejéről kezdhetek.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2019.11.23.

Érezted már magad olyan egyedül, hogy minden levegővétel egy újabb és újabb kihívásnak tűnik? Mintha nem is léteznél, csak egy kívülálló vagy egy idegen testbe zárva, és minél jobban próbálnál szabadulni, annál mélyebbre süllyedsz.. A sötétség egyre erősebb, mintha ez lehetséges volna, a víz egyre mélyebb, és hiába küzdesz, valami ismeretlen erő szépen visz le magával, a tüdődet, mintha víz telítené, és ájulás helyett az emlékek árasztanak el. Minden boldog pillanat újra és újra lejátszódik előtted, akárcsak egy mozivászon. Nincsen néző.. Sőt, még ülőhely is csak egy van, amit éppen neked tartottak fenn. Mintha számítottak volna érkezésedre, és gondoskodtak arról, hogy biztosan átéld újra és újra az összes jelenetet, ami valaha fontos volt számodra, az összes pillanatot, mikor úgy érezted élsz.. Ha ez nem lenne elég, még az adott történés érzéseit is újra átélheted.. Hát nem nagyszerű? Nem tudsz elnézni.. Bárhova tekintesz üresség vesz körül.. Hangok.. Olyan emberek hangjai, mondatai,...
További információk

2019.09.17.

Here's the thing.. Szóval úgy történt, hogy szívem erősebb volt, és ismét Bogláron kötöttem ki a nyárra. Ahogy számítottam rá, semmi sem változott, és mégis.. Minden. Már az első napon az űr eltűnt, tudtam, hogy a lehető legjobb döntést hoztam meg, mikor visszaköltöztem a déli partra. Büszke voltam magamra, mert első alkalommal, mikor megláttam, nem éreztem semmit, aztán pár óra múlva csalódottság és fájdalom árasztott el. Mintha nem is léteztem volna számára, két idegen, aki elnéz egymás mellett, persze kerestük egymás tekintetét, mégsem tudtunk egymásnak köszönni, vagy a közelébe menni. Hetekig tartott ez a huzavona, majd történt valami és megjelent előttem, aztán még egyszer, de ennél többre egyikünk sem volt képes. Nyilván szarul esett, mégsem mutattam ki, igyekeztem kerülni az egészet, de a drámáért nem kellett messzire mennem, jött az magától.  Még tavaly STRAND-on keveredtem össze a bizonyos fiúkával, ami elég nagy port kavart bizonyos értelemben, utána vele megszakad...
További információk