2016.05.08.

Feladat teljesítve!
Valahogy így fogalmaznám meg a "fényezd magad más nevében, mintha közben lenne egy alteregód" feladatot. Mindenekelőtt el kell mondanom, hogy többen is jelezték, én kaptam a legnagyobb kihívást, és a legnehezebb feladatot, de végül (visszajelzések alapján) sikeresen teljesítettem az elvárásokat és nem buktam bele. Valami oknál fogva, ha sorszámot kell húzni, vagy visszamenve az időben, "ecc-pecc"-cel számoljuk ki, ki kezdje a prezentációt, az első hely mindig az enyém, ami egyben jó is és annyira mégsem. Nem szeretek én kezdeni mert olyankor nincs viszonyítási alapom és van bennem egy kis félelem. Most azonban így utólag rájöttem, hogy mennyire jó, hogy én voltam az első a feladatnál, és nem csak azért mert hamar letudtam ezt az egészet, hanem azért is mert utána a hangulat a mélybe zuhant, szinte én voltam az egyetlen, akinek a prezije pozitív volt. Amikor rám esett a "kimehetsz" szó vége hangosan jeleztem, hogy miért megint én?! De nem izgultam, mert igazából nem is készültem az egészre, előző este megkérdeztem a testvéremet, hogy mit szeret bennem, aki hosszas csend után végre kinyögött néhány dolgot (jó érzés volt), és ennyi volt az órára való felkészülés. 
 Így belegondolva nem is volt hülyeség, sőt igazából talán még segített is nekem. Sosem gondoltam a pozitív tulajdonságaimra, vagy legalább is sosem mondtam ki őket hangosan, ahogy azt sem hittem el, hogy számítok. Furcsa, sőt rosszabb, hogy egy mondhatni házi feladat kellett ahhoz, hogy rájöjjek, igenis érek valamit és a körülöttem levők nem csak úgy tartanak, "mert miért ne" alapon. De.. Mindenki számít, és annyi ember hajtogatja, csak nem gondolják komolyan, pedig tényleg mindenki számít és úgy jó ahogy van, mert nem létezik tökéletes, de nem is kell. A hibák tesznek emberré, és azzá, akik vagyunk. Ne változzunk meg senkiért, mert akkor már más lenne odabent, nem saját magunk. Ha valaki mond egy kedves jelzőt a külsőnkre, vagy a belsőnkre, köszönjük meg és ne hajtogassuk, hogy "dehogyis". Amire rájöttem az az, hogy fogadd el magad, és sokkal boldogabb leszel. 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2019.11.23.

Érezted már magad olyan egyedül, hogy minden levegővétel egy újabb és újabb kihívásnak tűnik? Mintha nem is léteznél, csak egy kívülálló vagy egy idegen testbe zárva, és minél jobban próbálnál szabadulni, annál mélyebbre süllyedsz.. A sötétség egyre erősebb, mintha ez lehetséges volna, a víz egyre mélyebb, és hiába küzdesz, valami ismeretlen erő szépen visz le magával, a tüdődet, mintha víz telítené, és ájulás helyett az emlékek árasztanak el. Minden boldog pillanat újra és újra lejátszódik előtted, akárcsak egy mozivászon. Nincsen néző.. Sőt, még ülőhely is csak egy van, amit éppen neked tartottak fenn. Mintha számítottak volna érkezésedre, és gondoskodtak arról, hogy biztosan átéld újra és újra az összes jelenetet, ami valaha fontos volt számodra, az összes pillanatot, mikor úgy érezted élsz.. Ha ez nem lenne elég, még az adott történés érzéseit is újra átélheted.. Hát nem nagyszerű? Nem tudsz elnézni.. Bárhova tekintesz üresség vesz körül.. Hangok.. Olyan emberek hangjai, mondatai,...
További információk

2019.09.17.

Here's the thing.. Szóval úgy történt, hogy szívem erősebb volt, és ismét Bogláron kötöttem ki a nyárra. Ahogy számítottam rá, semmi sem változott, és mégis.. Minden. Már az első napon az űr eltűnt, tudtam, hogy a lehető legjobb döntést hoztam meg, mikor visszaköltöztem a déli partra. Büszke voltam magamra, mert első alkalommal, mikor megláttam, nem éreztem semmit, aztán pár óra múlva csalódottság és fájdalom árasztott el. Mintha nem is léteztem volna számára, két idegen, aki elnéz egymás mellett, persze kerestük egymás tekintetét, mégsem tudtunk egymásnak köszönni, vagy a közelébe menni. Hetekig tartott ez a huzavona, majd történt valami és megjelent előttem, aztán még egyszer, de ennél többre egyikünk sem volt képes. Nyilván szarul esett, mégsem mutattam ki, igyekeztem kerülni az egészet, de a drámáért nem kellett messzire mennem, jött az magától.  Még tavaly STRAND-on keveredtem össze a bizonyos fiúkával, ami elég nagy port kavart bizonyos értelemben, utána vele megszakad...
További információk