2016 recap (2016.12.31.)

Egy újabb "csodálatos" év telt el. Hihetetlen, hogy megy az idő, emlékszem a tavalyi kis visszatekintős év összefoglalós írásomra. Akkor sem voltam jobb állapotban, de most úgy érzem az idei évem sokkal pozitívabban sikerült. Nem is húzom tovább a szót, inkább nosztalgiázzunk a gyönyörű és egyetlen 2016-ról!

 Az újévet egy helyi házibuliba ünnepeltem a legjobb barátaimmal, igaz mára már nem állunk olyan szorosan egymáshoz, mint régebben, de még mindig büszkén mondhatom, hogy ők a legfontosabbak az életemben, és még mindig a legjobb barátaimként tekintek rájuk. Ezen nem fog változtatni semmi sem, már tudom, nem számít, hogy nem beszélünk hetekig, ők akkor is mellettem állnak, és én is mellettük. A csodás buli után jöttek az egyetemmel járó januári vizsgák, amik tulajdonképpen az első igazi megpróbáltatást szolgálták, de azt kell mondanom, eléggé sikeresen kiálltam a próbákat. Suli után az egész nyarat végigdolgoztam, belekóstoltam a felnőtt élet kemény világába, emellett nem sok időm volt konkrétan semmire, nemhogy a barátaimra, még magamra sem. Nyár közepén tettünk egy látogatást Siófokon a lányokkal, ez olyan fajta téma, amit inkább hanyagolnék, de röviden felvázolnám azért. Az idő szörnyű volt, szakadó esőben húztuk magunk után a bőröndöket úgy egy órán keresztül, és ha ez nem lett volna elég laza két órát vártunk a szobánkra a szálláson. A palace-i bulival vegyes érzelmek kavarognak bennem... A második nap a pihenésről szólt, és szerencsénkre jó idő is volt, a harmadik pedig a hazaút volt.. Bár épp, hogy nem késtük le a buszt.. Siófok után folytatódott a munka és a robotszerű élet, aztán jött az eddigi legjobb dolog, ami valaha történt velem. Zamárdi és a STRAND fesztivál. Hurts, Tom Odell élőben?! Még mindig nem hiszem el. Négy nap maga a csoda volt, hihetetlen érzés még visszagondolni is mik voltak ott. Nem írtam élménybeszámolót, mert egyszerűen képtelen vagyok szavakba önteni mindazt, ami velünk történt, és valószínűleg több tíz oldalas írás lenne a végeredmény. Igaz, hogy ott is történt egy-két dolog, ami az én esetemben előrelátható volt, csak úgy, mint a siófoki eset.. Az emberek szeretnek a lelkembe látni a szemeimen keresztül és elhitetni, hogy tudják ki vagyok, és a mosolyom, csak egy nagy hazugság.. Szeptemberben ellátogattam az első "color night" bulira a helyi várba, elvileg egyetemi bulinak szánták a szervezők, csupán azzal nem számoltak, hogy Pécsen is bulik voltak, így szinte senki sem jött ide. Azért mi feldobtuk az estét és megpróbáltuk kihozni belőle a legjobbat. Szóval ezután kezdődött az utolsó elméleti félévem a kommédia szakon. A tanulás helyett inkább a bulikat helyeztem előtérbe, ami vizsgaidőszakba egy picikét kezd most visszaütni, de nem bánom, legalább élem az életem úgy, ahogy én szeretném. Ohh, a legjobb.. Tavasztól gyakorlatunk lesz, helyet kaptam a PSN-nél, hogy belekóstoljak a sportújságíró szakmába. Ennél jobb helyem nem lehetett volna sehol, hiszen ezzel szeretnék foglalkozni a jövőben. Ami még pozitív érzéssel tölt el, az a barátaim közötti kapcsolat erősödése, akikkel a szakon belül találkoztam, és örülök, hogy az életem részesei lettek, és remélem még sokáig azok is maradnak. 

Így visszagondolva ezek nem is tűnnek olyan rossznak, sőt egész jó kis évet zárhatok magam mögött, bár néhány múltbéli szálat még mindig nehéz elvágni, a következő évben meg kell tennem a lépést, mert amíg nem lépek túl a dolgokon, nem élvezhetem a jelen örömeit. Márpedig nem tarthatnak vissza az emberek, önmagam leszek és élem az életem, ahogy nekem tetszik. Ha hibázok majd tanulok belőle, ha a padlóra kerülök, magamtól felkelek, de nem változom meg senki kedvéért sem.

Köszönöm annak, aki kitartott mellettem, találkozunk 2017-ben!

Boldog Új Évet Mindenkinek! xx