2017.02.26.

Megint eljutottam oda, hogy legszívesebben feladnám, lelkileg teljesen kivagyok, DE ez nem egy ilyen bejegyzés lesz most, ugyanis szépen lassan minden értelmet nyer az életemben.. Először a 20 év alatt. Egy újabb lépéssel közelebb kerültem az álmomhoz, és minden egyes alkalommal már hihetőbbnek, valódinak látszik. Nem is olyan régen, pontosan tegnap újságírónak lettünk megszólítva, ami valljuk be nem rossz érzés.. Sőt, felemelő, még ha ez nincs is így, viszont hamarosan már így lesz..
  Véget ért januárban az elméleti képzés kommédián, és lassan egy hónapja már zajlik a gyakorlat. A legjobb, legédesebb szaktársammal egy helyen vagyunk. Tipp? Sport, igen. Megírtuk életünk első cikkét, különféle meccsekre, edzésekre járunk, interjúkat, fényképeket, videókat készítünk. A munkaidőnk elég rugalmas, de ha megyünk valahova az valami elképesztő. A héten 7-9 éveseknél voltunk kézi edzésen, annyira pozitív élmény volt beszélni a srácokkal, és annyira feldobott az egész. Jövő héten jégkorong edzésekre megyünk szintén beszélgetni a kicsikkel, majd írunk róla. Eddig nagyjából ennyi, de a vízilabdát hagytam utoljára, az a kedvencem. Nemcsak azért mert velünk egyidősek játszanak, hanem mert teljesen más élőben nézni, a medence széléről az eseményeket, mint a képernyőn keresztül követni, sokkal fokozottabb a hangulat, arról nem is beszélve, hogy utána ott lehetünk a sajtótájékoztatón és elsőként hallhatjuk a nyilatkozatokat, az értékeléseket, valamint azonnal megtapasztalhatjuk az érzelmeket egy-egy küzdelem után.
 Egyre jobban kezdem érezni, hogy kellett a váltás, a sok magolás és elmélet után, nemcsak ahhoz, hogy fejlődjek, de ahhoz is, hogy rendbe tegyem a fejemben a dolgokat, és elkezdjek (megint) másképp gondolkodni a világról.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2019.11.23.

Érezted már magad olyan egyedül, hogy minden levegővétel egy újabb és újabb kihívásnak tűnik? Mintha nem is léteznél, csak egy kívülálló vagy egy idegen testbe zárva, és minél jobban próbálnál szabadulni, annál mélyebbre süllyedsz.. A sötétség egyre erősebb, mintha ez lehetséges volna, a víz egyre mélyebb, és hiába küzdesz, valami ismeretlen erő szépen visz le magával, a tüdődet, mintha víz telítené, és ájulás helyett az emlékek árasztanak el. Minden boldog pillanat újra és újra lejátszódik előtted, akárcsak egy mozivászon. Nincsen néző.. Sőt, még ülőhely is csak egy van, amit éppen neked tartottak fenn. Mintha számítottak volna érkezésedre, és gondoskodtak arról, hogy biztosan átéld újra és újra az összes jelenetet, ami valaha fontos volt számodra, az összes pillanatot, mikor úgy érezted élsz.. Ha ez nem lenne elég, még az adott történés érzéseit is újra átélheted.. Hát nem nagyszerű? Nem tudsz elnézni.. Bárhova tekintesz üresség vesz körül.. Hangok.. Olyan emberek hangjai, mondatai,...
További információk

2019.09.17.

Here's the thing.. Szóval úgy történt, hogy szívem erősebb volt, és ismét Bogláron kötöttem ki a nyárra. Ahogy számítottam rá, semmi sem változott, és mégis.. Minden. Már az első napon az űr eltűnt, tudtam, hogy a lehető legjobb döntést hoztam meg, mikor visszaköltöztem a déli partra. Büszke voltam magamra, mert első alkalommal, mikor megláttam, nem éreztem semmit, aztán pár óra múlva csalódottság és fájdalom árasztott el. Mintha nem is léteztem volna számára, két idegen, aki elnéz egymás mellett, persze kerestük egymás tekintetét, mégsem tudtunk egymásnak köszönni, vagy a közelébe menni. Hetekig tartott ez a huzavona, majd történt valami és megjelent előttem, aztán még egyszer, de ennél többre egyikünk sem volt képes. Nyilván szarul esett, mégsem mutattam ki, igyekeztem kerülni az egészet, de a drámáért nem kellett messzire mennem, jött az magától.  Még tavaly STRAND-on keveredtem össze a bizonyos fiúkával, ami elég nagy port kavart bizonyos értelemben, utána vele megszakad...
További információk