2017.10.17.

Fél lépést előre, majd hármat hátra..

Nagyjából így jellemezném az elmúlt hónapot. Mikor azt hittem végre sikerülni fog, és a dolgok úgy alakulnak, ahogy azt szeretném, és ahogy annak lennie kell, az élet úgy döntött, hogy olyan akadályt állít elém, ami visszaküld a "start mezőre". Nem adtam fel, újból megpróbáltam és olyan közel jutottam a célhoz, hogy szinte csak egy hajszál választott el a boldogságtól, az álmomtól. Aztán jött Mr. Élet, újból belém rúgott, így nemhogy kezdhetek előröl mindent, de másik megoldást kell keresnem, ki kell tolnom a dátumot és így kerültem újból több száz lépésre az egésztől. Magabiztos voltam még a legrosszabb helyzetben is, talán egy-egy gyenge pillanattal, de nem tántorodtam el a célomtól, most viszont elkeseredtem és csalódott vagyok. Miért pont én vagyok az, akinek nem akar összejönni? Csak egy kis szerencsét, egy pici boldogságot szerettem volna, és valóra váltani azt, amit a gyerekkori énem naivan a fejébe vett. Még attól a személytől is kaptam segítséget, akitől nem vártam, a legkevésbé sem. Képtelen vagyok kiigazodni rajta. Mire sikerült kivernem a fejemből és elengednem, ő kopogtat azon a bizonyos ajtón és úgy viselkedik, mint eddig még soha. Nemcsak hogy teljesen összezavar, de össze is tör. Legyűrtem azt az időt, mikor mindenhol csak őt láttam,csak rá tudtam gondolni, erre szépen visszatáncol egy-egy ilyen megnyilvánulással és mintha csak erre lett volna szüksége a szívemnek, egész nap csak ő jár a fejemben, persze a fejem ki akarja zárni így kész háború dúl bennem, annyi kérdéssel, hogy már magam sem tudom mit kéne tennem.