2017.11.19.

Egy ideje már gondolkozok azon, mit is írhatnék ide, hogy kitöltsem az ürességet, de nem igazán jutottam előrébb még most sem, miközben írom ezeket a szavakat. Mesélhetnék arról mennyire szerencsétlen vagyok az elmúlt hónapokban, vagy akár arról, hogy távolodik el minden, és mindenki. Melyik lenne jobb? Mind a kettő elég szánalmas, de elvégre ez az én életem. 
 Tehetetlennek érzem magam. Ha jön egy lehetőség, fénysebességgel száll tovább, esélyem sincs lecsapni rá. Kudarc, kudarc után. Mégsem adtam fel, valami van bennem, ami kitart. De minek is..? Sokszor eltűnődöm azon mit is csinálok, mi a szerepem az életben. Olykor van egy apró lángocska, ami reménysugárként szolgál, máskor magam sem tudom és ez megijeszt. Követni szerettem volna az álmomat, lépni, tenni érte, de nem sikerült és most majdnem egy év vár rám, hogy újra megpróbálhassam. Nem akartam maradni, mert minél több időt töltök ezen a helyen, annál fakóbbá válnak a célok, annál elérhetetlenebbnek tűnnek. Persze nem hagyom annyiban, csupán fáj, hogy míg mások semmit sem tesznek, megkapják a világot, aki pedig tenne érte, nem jut előrébb, mert visszatartja a társadalom.
  A másik része, hogy megint sikerült olyanra pazarolnom az időt, aki nem érdemel meg, aki csak játszadozott velem. Butaság volt azt hinni, majd lesz valami'. Butaság volt belemenni az egészbe, valamint hamis ábrándokba ringatni magam. Hiába is tűnt sokszor úgy, már a múlté. Rájöhettem volna előbb is, hallgathattam volna a barátaimra, akik észre is vették, de én hinni akartam, hogy ez most más lesz.. Ő más, mint a többi.. Végül vesztesként jöttem ki az egészből, megtörten, csalódottan.. Ahogy eddig mindig, mégis beleesek ugyanabba a hibába újra és újra.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2019.11.23.

Érezted már magad olyan egyedül, hogy minden levegővétel egy újabb és újabb kihívásnak tűnik? Mintha nem is léteznél, csak egy kívülálló vagy egy idegen testbe zárva, és minél jobban próbálnál szabadulni, annál mélyebbre süllyedsz.. A sötétség egyre erősebb, mintha ez lehetséges volna, a víz egyre mélyebb, és hiába küzdesz, valami ismeretlen erő szépen visz le magával, a tüdődet, mintha víz telítené, és ájulás helyett az emlékek árasztanak el. Minden boldog pillanat újra és újra lejátszódik előtted, akárcsak egy mozivászon. Nincsen néző.. Sőt, még ülőhely is csak egy van, amit éppen neked tartottak fenn. Mintha számítottak volna érkezésedre, és gondoskodtak arról, hogy biztosan átéld újra és újra az összes jelenetet, ami valaha fontos volt számodra, az összes pillanatot, mikor úgy érezted élsz.. Ha ez nem lenne elég, még az adott történés érzéseit is újra átélheted.. Hát nem nagyszerű? Nem tudsz elnézni.. Bárhova tekintesz üresség vesz körül.. Hangok.. Olyan emberek hangjai, mondatai,...
További információk

2019.09.17.

Here's the thing.. Szóval úgy történt, hogy szívem erősebb volt, és ismét Bogláron kötöttem ki a nyárra. Ahogy számítottam rá, semmi sem változott, és mégis.. Minden. Már az első napon az űr eltűnt, tudtam, hogy a lehető legjobb döntést hoztam meg, mikor visszaköltöztem a déli partra. Büszke voltam magamra, mert első alkalommal, mikor megláttam, nem éreztem semmit, aztán pár óra múlva csalódottság és fájdalom árasztott el. Mintha nem is léteztem volna számára, két idegen, aki elnéz egymás mellett, persze kerestük egymás tekintetét, mégsem tudtunk egymásnak köszönni, vagy a közelébe menni. Hetekig tartott ez a huzavona, majd történt valami és megjelent előttem, aztán még egyszer, de ennél többre egyikünk sem volt képes. Nyilván szarul esett, mégsem mutattam ki, igyekeztem kerülni az egészet, de a drámáért nem kellett messzire mennem, jött az magától.  Még tavaly STRAND-on keveredtem össze a bizonyos fiúkával, ami elég nagy port kavart bizonyos értelemben, utána vele megszakad...
További információk