2018.11.20.

Helyzetjelentés (kicsit késve?!)

Oké, szóval valamikor szeptember első hetében véget ért a nyári kis kaland, aminek vannak boldog és szörnyű emlékei egyaránt. Igyekszem az úgymond sérelmeken továbblépni és csak a jókra emlékezni, persze nehéz, ha valaki mindig emlékeztet. 

 A Balaton után kezdetét vette idén is a nagy albérlet vadászat, többször úgy nézett ki, hogy végre sikerül megvalósítani a terveket, majd szó szerint az utolsó pillanatban meghiúsult minden és megint egy lépéssel hátrébb kerültünk. Szerettünk volna fent lenni Pesten október elején, de valahogy a város nem szerette volna, aztán csoda történt. A hónap közepén megtaláltuk az új "otthonunkat". Nehezen indult az egész, volt néhány probléma, majd minden rendben volt. Az első heteket turistaként éltem a tesómmal, minden nap a városban voltunk, mászkáltunk, próbáltunk mindent megnézni, a lehető legtöbb helyre eljutni, sőt volt ahova naponta kijártunk. Szuper kis helyen találtuk meg a lakást, a repülők mintha egy karnyújtásnyira lennének, minden közel van, nyugodt a környék.

 Aztán jött az első akadály az egyik szolgáltatóval, két hétbe telt mire sikerült bekötniük az internetet, egy olyan "hiba" miatt, ami már a vicc kategória, de ebbe ne is menjünk bele, a lényeg, hogy két hét után sikerült az a tizenöt perces beszerelés. 

 Kezdődhetett a munkakeresés, több kevesebb sikerrel. Azt hinné az ember, hogy itt fent sokkal egyszerűbb találni valamit, mint egy kisebb városban.. Hát tévedtem. Szörnyen frusztráló volt, hogy sehonnan sem akartak visszaszólni, az idő pedig telt, közeledett a hónap vége. Végül egy nagyon random módon sikerült az egész. Egyik nagyon jó barátnőm küldött egy álláshirdetést, gondoltam beadom az önéletrajzomat amolyan mindegy alapon, nem fűztem hozzá sok reményt. Épp a tesómat kísértem egy interjúra, amíg ő bent volt én sétálgattam az utcán és akkor sikerült lerendezni egy telefonos mini interjút, de be is hívtak személyes beszélgetésre az alapján, majd fel is vettek. Egy hónapos tréning vár rám, és barista leszek. Nem gondoltam volna, hogy maradni fogok a vendéglátásban, de amit jelenleg csinálok azt nagyon élvezem, és ez a lényeg, nem igaz?

 Nem volt minden zökkenőmentes. Volt egy kisebb káosz, ami úgy néz ki végre megoldódott és tényleg minden kezd egyenesbe jönni, aminek szörnyen örülök. Nagyon stresszes volt az elmúlt hónap, merthogy már egy hónapja fent vagyunk. Hihetetlen. Annyi tervem van, és annyira izgatott vagyok a fenti élet miatt. Szeretném, ha a többi álmom is valóra válna, és csak azon leszek, hogy tegyek is értük. Új fejezet kezdődött a saját kis életemben, kíváncsian várom mit hoz majd.