2018 recap
Hol is kezdjem.. Annyi minden történt velem az elmúlt évben, mégis van, ami fényévnyi távolságnak tűnik a mától, és van, ami pedig, mintha csak tegnap történt volna.
Kezdjük a legelején. A szilvesztert a számomra legfontosabb emberekkel töltöttem, és ugrottam bele az évbe, bár arról inkább ne is beszéljünk, hogy sikerült rögtön az első órákban/napokban hibát hibára halmoznom és már rögtön az év elején megnehezíteni az egész életemet.
Az első random trip az első héten történt, visszamentünk Boglárra egy barátunk szülinapjára, szörnyen jó érzés volt látni és találkozni az akkori barátokkal, de be kell vallanom, hibákat itt is vétettem elég rendesen.
Az elkövetkező hónapok eseménytelenül teltek, kivéve azt, amikor szerveztünk Kaposvárra egy közös talit az előző nyári csapattal.
Olyan távolinak tűnik az egész, pedig csak pár hónapja történt. És igen.. Ott van az én "nyári kalandom", ami egyszerre volt akkor mindennél fontosabb, majd vált mindennél fájdalmasabbá. Végül pont volt az i-re, és az ok, amiért lemondtam a balatoni álmokról. Szeptember 6-án én személy szerint fájó szívvel költöztem haza. Azóta is hiányzik a társaság, a hely maga.
Idén sem maradhatott el a STRAND fesztivál, ez volt a 3. évem. Az egészet vitte a 30 Seconds to Mars, hihetetlen élmény, az eddigi legjobb koncert volt számomra. A program valahogy idén volt a leggyengébb szerintem, de így is próbáltuk kimaxolni amennyire csak tudtuk. Robin Schultz egy részét elmosta az eső, mi belógtunk a vipbe, Brains idén nagyot tarolt a nagy színpadon és szerintem ennyi az említésre méltó. Kivéve, hogy a sorozatos szerencsétlenség idén is utolért, utolsó napon totálisan beázott a sátram, éjjel 3kor egyik ismerősöm vitt vissza Boglárra, ha reggelig maradok, mindenem kuka.
Szeptember végén visszamentünk, bevettük még egy éjszakára Boglárt, hát nem is kell mondanom.. Szörnyen sok alkohol, nevetés és nosztalgiázás volt, a hajnali vonatról nem is beszélve.
Elkezdődött az albérlet keresés, végül október 14-én beköltöztünk az új kis otthonunkba. Hihetetlen számomra, hiszen az, hogy Pesten éljek nekem gyerekkori álmom volt, sosem gondoltam volna, hogy valóra is fogom váltani, most pedig mégis azt tettem. Szörnyen imádok fent élni, egyszerűen nem tudok betelni a város szépségével, újra és újra elcsodálkoztat. Azt sem gondoltam volna, hogy maradok a vendéglátásban, most mégis baristaként dolgozok, és igyekszem beteljesíteni a további álmokat és vágyakat.Novemberben részt vettem az első PlayIT-n, és azt kell mondjam, nem bántam meg. Szörnyen jó volt találkozni azokkal, az emberekkel, akiket eddig csak a felhasználónevükön keresztül ismertem, az esport versenyekről nem is beszélve, valamint ott volt az utána következő streamer buli.. Felejthetetlen nap és este.
Így visszagondolva 2018 talán az egyik legpozitívabb évem volt ha mindent egybeveszek, persze voltak csalódások, könnyek ezerrel, de elkezdtem a saját kis életemet, és minden nap egy apró lépéssel közelebb kerülök a vágyamhoz.



Megjegyzések
Megjegyzés küldése