2015.11.03.

November! Egyre közelebb a télhez, ami végre az én évszakom, és nem csak mert így el lehet rejteni mindent, amit nem akarunk, hogy a körülöttünk levők észrevegyenek. Igen..
Szóval november! Alig várom a havat, és a félévi vizsgákat.. Ja, nem, inkább csak a havat és a hideg levegőt. Imádom!
De addig, míg erre várok élem tovább a kis siralmas életemet, ami nem áll ki másból, mint sírásból, néhány nap egyetemből és alvásból.. Bár már lassan inkább zombinak érzem magam, mert megint rosszul alszok, szóval teljesen mindegy. Ohh, igen negatív személy vagyok, aki a saját kis társaságában szereti elhitetni a naiv emberkékkel, hogy igazából boldog vagyok és minden nagyszerű. Persze elhiszik.
Elég rossz arra kelni, hogy az a személy, aki segített kilábalni ebből a sz*rságból (bocsi), az hirtelen eldob, mert "túl sok dolga van", a másik ilyen pedig csak szimplán kilép az életemből. Sajnálom, hogy eddig raboltam az időt, és köszönöm az újabb fájdalmat. Arról nem is beszélve, hogy mennyire nem fair ez az egész. Az emberek csak magukra gondolnak, senki másra, csupán ha kell valaki.. Jaj, bocsi, ma az egyik oktatóm azt mondta ne jelentsünk ki ilyeneket, hiszen nem adja vissza az igazat, nem mindenki olyan, mint a kijelentésben. Sajnos eddig nagyon kevéssel találkoztam, aki tényleg emberien viselkedett volna, így szerintem használhatom ezt.. Sőt ki merem jelenteni, hogy az emberiség 99%-a reménytelen. Ez van. És én is ide tartozom..

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2019.11.23.

Érezted már magad olyan egyedül, hogy minden levegővétel egy újabb és újabb kihívásnak tűnik? Mintha nem is léteznél, csak egy kívülálló vagy egy idegen testbe zárva, és minél jobban próbálnál szabadulni, annál mélyebbre süllyedsz.. A sötétség egyre erősebb, mintha ez lehetséges volna, a víz egyre mélyebb, és hiába küzdesz, valami ismeretlen erő szépen visz le magával, a tüdődet, mintha víz telítené, és ájulás helyett az emlékek árasztanak el. Minden boldog pillanat újra és újra lejátszódik előtted, akárcsak egy mozivászon. Nincsen néző.. Sőt, még ülőhely is csak egy van, amit éppen neked tartottak fenn. Mintha számítottak volna érkezésedre, és gondoskodtak arról, hogy biztosan átéld újra és újra az összes jelenetet, ami valaha fontos volt számodra, az összes pillanatot, mikor úgy érezted élsz.. Ha ez nem lenne elég, még az adott történés érzéseit is újra átélheted.. Hát nem nagyszerű? Nem tudsz elnézni.. Bárhova tekintesz üresség vesz körül.. Hangok.. Olyan emberek hangjai, mondatai,...
További információk

2019.09.17.

Here's the thing.. Szóval úgy történt, hogy szívem erősebb volt, és ismét Bogláron kötöttem ki a nyárra. Ahogy számítottam rá, semmi sem változott, és mégis.. Minden. Már az első napon az űr eltűnt, tudtam, hogy a lehető legjobb döntést hoztam meg, mikor visszaköltöztem a déli partra. Büszke voltam magamra, mert első alkalommal, mikor megláttam, nem éreztem semmit, aztán pár óra múlva csalódottság és fájdalom árasztott el. Mintha nem is léteztem volna számára, két idegen, aki elnéz egymás mellett, persze kerestük egymás tekintetét, mégsem tudtunk egymásnak köszönni, vagy a közelébe menni. Hetekig tartott ez a huzavona, majd történt valami és megjelent előttem, aztán még egyszer, de ennél többre egyikünk sem volt képes. Nyilván szarul esett, mégsem mutattam ki, igyekeztem kerülni az egészet, de a drámáért nem kellett messzire mennem, jött az magától.  Még tavaly STRAND-on keveredtem össze a bizonyos fiúkával, ami elég nagy port kavart bizonyos értelemben, utána vele megszakad...
További információk