2015.11.24.

A legtöbben biztos ismerik az érzést, amikor jó lenne eltűnni.. Vagy meghalni. Amikor úgy érezzük már semmi, vagy inkább semmi sem tart itt, amit mások életnek neveznek..
Nos, az én részemről lassan ez mindennapos lesz. A feleslegesség érzése, hogy simán pótolható az ember, és csak akkor van ránk szükség, ha kell valami, különben akár meg is szűnhetnénk létezni. A nagy részét magamnak köszönhetem, viszont, van, amikor szimplán csak szó nélkül lépnek ki az életemből. Miért? Annyiszor feltettem már, és felteszem folyamatosan magamnak ezt a kérdést, de sosem kapok választ. Sosem jövök rá mit tettem az adott illetővel, aki szépen bezárja maga mögött az ajtót, és a kulcsot elhajítja jó messzire. Csak egyszer szeretnék tényleg, igazán fontos lenni valakinek, aki azért szeret aki vagyok, és aki nem dob el, mint valami koszos rongyot miután rám unt. Olyan nagy kérés ez? A feltétel nélküli szeretet? Mi történt az emberekkel? Mi történt velem? Mikor lettem ennyire elcseszett? Bár ezt a kérdést, fel sem kell tennem, hiszen tudom rá a választ. A válasz, ami minden napomat végigkíséri és egyre mélyebb sebet hagy bennem, egyre erősebben forgatja bennem a kést. Saját magam rombolom le a kapcsolataimat, mert félek, hogy a történelem majd ismétli önmagát, és azért mégis csak jobb, ha nem téged hagynak el, mert azzal nem járnak megválaszolatlan kérdések. Ugyanakkor mára olyan egyedül maradtam, mint még ezelőtt soha. Elveszítettem a legjobb barátnőmet, a testvéremet, valakit, akit szerettem.. Mindenkit, és ez szörnyen fáj. És nem hozhatom helyre, mert képtelen vagyok a szemükbe nézni és elmondani az igazat, és egyben képtelen vagyok hazudni is nekik.
Szóval miért is kéne tovább az életet választanom?

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2019.11.23.

Érezted már magad olyan egyedül, hogy minden levegővétel egy újabb és újabb kihívásnak tűnik? Mintha nem is léteznél, csak egy kívülálló vagy egy idegen testbe zárva, és minél jobban próbálnál szabadulni, annál mélyebbre süllyedsz.. A sötétség egyre erősebb, mintha ez lehetséges volna, a víz egyre mélyebb, és hiába küzdesz, valami ismeretlen erő szépen visz le magával, a tüdődet, mintha víz telítené, és ájulás helyett az emlékek árasztanak el. Minden boldog pillanat újra és újra lejátszódik előtted, akárcsak egy mozivászon. Nincsen néző.. Sőt, még ülőhely is csak egy van, amit éppen neked tartottak fenn. Mintha számítottak volna érkezésedre, és gondoskodtak arról, hogy biztosan átéld újra és újra az összes jelenetet, ami valaha fontos volt számodra, az összes pillanatot, mikor úgy érezted élsz.. Ha ez nem lenne elég, még az adott történés érzéseit is újra átélheted.. Hát nem nagyszerű? Nem tudsz elnézni.. Bárhova tekintesz üresség vesz körül.. Hangok.. Olyan emberek hangjai, mondatai,...
További információk

2019.09.17.

Here's the thing.. Szóval úgy történt, hogy szívem erősebb volt, és ismét Bogláron kötöttem ki a nyárra. Ahogy számítottam rá, semmi sem változott, és mégis.. Minden. Már az első napon az űr eltűnt, tudtam, hogy a lehető legjobb döntést hoztam meg, mikor visszaköltöztem a déli partra. Büszke voltam magamra, mert első alkalommal, mikor megláttam, nem éreztem semmit, aztán pár óra múlva csalódottság és fájdalom árasztott el. Mintha nem is léteztem volna számára, két idegen, aki elnéz egymás mellett, persze kerestük egymás tekintetét, mégsem tudtunk egymásnak köszönni, vagy a közelébe menni. Hetekig tartott ez a huzavona, majd történt valami és megjelent előttem, aztán még egyszer, de ennél többre egyikünk sem volt képes. Nyilván szarul esett, mégsem mutattam ki, igyekeztem kerülni az egészet, de a drámáért nem kellett messzire mennem, jött az magától.  Még tavaly STRAND-on keveredtem össze a bizonyos fiúkával, ami elég nagy port kavart bizonyos értelemben, utána vele megszakad...
További információk