2016.01.15.

Azért kezdtem el írni, mert úgy éreztem szükségem van valamire, amibe bármikor kapaszkodhatok és, ami segíteni fog bármennyire is rossz a helyzet. Eleinte természetesen "jó bulinak" tartottam, szó szerint fanfiction gyík voltam így jött az aprócska sugallat, hogy ezt nekem is ki kell próbálnom, veszíteni úgy sem tudok semmit sem vele, és tessék most itt tartok. Az irományaim, amik azért az elején elég gyengécskén bukdácsoltak, most több tízezres nézettséget tudhatnak maguknak, és az utolsókra.. Na jó, az összes "gyermekemre" büszke vagyok, mert nem loptam a sztorikat, úgy írtam meg őket, ahogy megálmodtam és az összes egy saját gondolat, ami sokszor megnevettette és könnyessé tette az olvasóim szemét. A legjobb az egészben, amikor sikerül átvinnem egy érzést a szavakon keresztül, amikor visszajelzésben olyanokat kapok, hogy nem bírták sírás nélkül, és mennyire át tudták érezni az adott érzéseket. Nekem ez jelent mindent.. Az emberekért írok, de legfőképp magam miatt. Muszáj valahogy kiadnom minden érzésemet, de legtöbbször fájdalmamat, nem lenne muszáj megosztanom a világgal, mégis megteszem, mert sosem lehet tudni ki érez pont ugyanígy. Befejeztem a fanfiction alkotást, azonban sosem tudnám abbahagyni az írást, egyszerűen az életem részévé vált, és még ha ezen a kis jelentéktelen blogon keresztül is, de viszem tovább a történetemet, a novelláimat, mindent. Mert muszáj írnom, nélküle üres vagyok és elveszett.. Ez jelent számomra mindent.