2016.04.20.

Tegnap egy három perces előadást kellett tartanom prezentációs technikákon, tulajdonképpen meg kellett ismertetnünk valakit vagy valamit a csoporttársainkkal. Bárkit választhattunk, bloggert, vloggert, vinert, youtubert, akárki lehetett a beszédünk témája, és el kellett mondanunk miért is szeretjük annyira, mi az ami megfogott benne. Őszintén szólva bajban voltam, hiszen kis túlzással videósok százait követem, mégsem tudtam egy olyan személyt választani, akiről három percig értelmesen tudnék beszélni, aztán eszembe jutott.. Tyler Ward. A legtöbben nem ismerik, és így is indultam neki, mikor rám került a sor. A prezi előtt szépen összeszedtem a gondolataimat, felépítettem mindent, volt vázlatom, megvolt a nyitómondatom, és a zárásom is. A második sorszámot húztam ki, és az előttem levő személy is youtubert választott, így mikor én jöttem nem úgy kezdtem ahogy szerettem volna, DE mint utólag kiderült, az oktatóm értékelésénél jól kezdtem, mert reflektáltam az előttem levőre, annak ellenére, hogy a fejemben máshogy indítottam volna, viszont nem segített a helyzetemen. Teljesen felborult a stratégiám, pánikba estem, elkezdtem izgulni és (bár a visszajelzések alapján nem) össze vissza beszéltem, eltértem a vázlatomtól, hirtelen azt sem tudtam kiről beszélek. Szörnyű élménnyel léptem ki a teremből, úgy éltem meg, hogy ez az előadás visszalépés volt számomra az eddigi fejlődésemhez képest..

Ma volt az értékelés. 

 Először magunkat kellett, elmondtam ugyanazt, amit feljebb írtam, hogy kudarcnak tartottam az egészet. Valaki a szaktársaim közül kiemelte a nyitott testbeszédet tegnapról. amit őszintén szólva nem értettem, fel se néztem szinte zavaromban.. Pedig végre sikerült ezt leküzdenem.. Tegnapig.

Az oktatóm is ezt emelte ki, amellett, hogy szerinte teljesen összeszedett volt, kívülről nem látszódott az, amit belül éltem át, szerinte jó volt, mind szöveg, mind előadásilag, némi hibákkal persze.

 Viszont ami miatt ezt leírom az az, hogy kaptam tőle egy olyan mondatot, hogy szerinte a testbeszédem igenis sugárzik és nagyon rendbe vagyok, ami visszafog az a fejem. Képtelen vagyok fejben helyre tenni a dolgokat, elfogadni, hogy igenis tudok, és ezért izgulok, pedig csak el kéne fogadnom magam. Meglátta azt, amit nem akartam, hogy mennyire alacsony az önbecsülésem. Ezért is kaptam azt a feladatot, hogy az egyik számomra legközelebb álló személy szemszögéből kell prezentálnom a legközelebb, méghozzá úgy, hogy E/1-ben beszéljek, arról mit is szeret ez a személy bennem.