2017 recap (2017.12.31.)

Egy újabb év telt el. Egy újabb örökkévalóságnak tűnő szenvedés. Nem hittem volna, hogy képes vagyok rá, de túléltem. Szörnyen nehéz összefoglalni az egészet. Annyi érzelem, annyi élmény, azt se tudom hol kezdjem, mit írjak le, és mi az, amit szívem szerint kihagynék az évi összegzésből, de akkor nézzük is meg mit tartalmazott ez a tizenkét hónap számomra.

 Az első szilveszterem, amit nem az itthoni barátaimmal töltöttem. Pécsen köszöntöttem az újévet számomra kedves, és nagyon fontos emberek között, bár ahogy az az este indult.. Koliban alapoztunk,  majd ismerősöknél folytattuk utunkat, végül a hátralevő időt egy szórakozóhelyen töltöttük. Én az első buszommal mentem haza, és egy jó félnapos alvás várt rám. Nem mondom, hogy a legjobb estém volt, de azért volt már rosszabb is. 

 Az új év beköszöntével februárban megkezdődött a várva várt négy hónapos gyakorlat a PSN-nél. Hihetetlen hónapokat tudhatok magam mögött, míg ott voltam. Annyi minden kavarog bennem az egésszel kapcsolatban. Voltunk edzéseken, meccseken, ezek között volt a kézilabda, jégkorong, szinkronúszás is.. Beszélgettünk a gyerekekkel, az edzőkkel és írtunk róla, ami a honlapra is kikerült. Büszke vagyok arra, amit a társammal elértünk, és hihetetlen hálás mindenkinek, aki mellettünk volt és segítették utunkat ezen a csodás kis ösvényen. A legjobb szerintem a három napos országos női kupadöntő volt. A mi feladatunk volt a médiaregisztráció valamint a statisztikák kiosztása minden negyed után. Annyira élveztük, nem mellesleg ott lehettünk végig és nézhettük a meccseket a pálya mellől.

A második kedvencem egyértelműen a vízilabda volt. A kapott sajtóbérlettel felmehettünk meccsek után, és végighallgathattuk a sajtótájékoztatót. Emellett még mi vezethettük le a győri EYOF pécsi kis műsorát, ami szintén hihetetlen, valamit segítettünk neveztetni a Vivicittán, és a MISINA futáson is. Annyi emberrel találkoztunk és annyi pozitív élményt szereztünk ezáltal. Nagyon szépen köszönjük.

 Persze a négy hónapos csoda után jött az újabb rémálom; a záróvizsga. Az írásbeli előtt pár nappal közölték velünk, hogy vannak plusz tételek, így egy kicsit pánikba estem, de mikor ott ültem a terembe és bámultam a kérdőívet már csak az lebegett előttem, hogy mindjárt vége az egésznek. A szóbeli előtt ugyanez volt. Féltem, de tudtam, hogy nem lesz baj, meg fogom csinálni és egy lépéssel megint csak közelebb kerülök ezáltal az álmomhoz. Így is lett.. A sikeres angol gazdasági nyelvvizsga és záróvizsga által hivatalosan is moderátor lettem. Egy újabb korszak zárult le az életemben és fel kellett tennem magamnak a kérdést. Hogyan tovább.

 Nyárra a tervem egyértelműen az volt, hogy dolgozzak, keressek annyi pénzt, hogy utána be tudjak költözni Pécsre. Ám munkahelyből igen kevés adódott, így jött a B terv. Menjünk a Balatonra. Egy ismerős segítségével lehetőség tárult elénk, de halogattuk amíg csak lehetett, majd elegem lett a keresgélésből és felhívtam a kapott telefonszámot. Június 23-án beszéltünk, majd 26-án én már a Boglárra tartó buszon ültem, készen arra, hogy az egész nyaramat ott töltsem. Az elején ijesztő volt, egyedül egy új helyre kerülni és pár nap alatt hátrahagyni mindent, majd alig egy héttel később már imádtam az egészet, és a tesóm is csatlakozott. Ott ismertem meg a világ egyik legédesebb személyét, és elmondani nem tudom mennyire örülök, hogy ő volt az én pultos társam, jobbról még álmodni sem tudnék. Teltek a napok, a hosszú munkaidőnek köszönhetően semmi nem maradt a magánéletre, csak aludni jártunk vissza a szállásra, de a társaságnak hála sikerült túlélni minden egyes napot. Ők a legjobbak. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem csináltunk semmit a tizenkét órás munka után. Volt, hogy Lellére mentünk át, bulizni szerettünk volna, de bezárták a helyet, így történt, hogy két személy az utcán táncolt egy koktélbár előtt, hogy bepótolja a hiányt. A szabadnapomat fenyvesen töltöttem, ahol a barátaim nyaraltak éppen. Nem mondom a legjobb estének, de mivel hiányoztak és hónapok óta nem láttam őket, kellemes volt.

A legrandomabb este az volt, mikor munka után felmentünk Budapestre. Igen, ez megtörtént. Bulizni indultunk, de helyette csak órákig gyönyörködtünk a városban majd visszamentünk Boglárra, és alig egy óra alvás után menni kellett dolgozni, azonban megérte. Ez az este egy döntő pillanat volt számomra, de erre majd később térek ki. Egy másik teljesen spontán estén Siófokra látogattunk, bulizni szerettünk volna, sajnos nem sikerült a legjobban, de legalább végre eljutottunk egy szórakozóhelyre. A 21. szülinapunkat nem igazán ünnepeltük, kis iszogatás majd a parton folytattuk. Nem kellett több, számomra mégis így volt jó. Valami kezdett megváltozni.. A nap minden percében a pillantásodat kerestem, és vele együtt a mosolyodat. A közeledben akartam lenni, más hatással voltál rám. Aztán eljött az utolsó hét és a BB.. Nem túlzok ha azt mondom szinte mindenki piásan dolgozta végig az egészet, de máshogy nem lehetett volna kibírni, és akkor történt az, amit még mindig képtelen vagyok megérteni és megválaszolatlan kérdéseket hagy maga után. Azonban nem bánom a lopott pillantásokat, érintéseket.. 

A következő nap volt számomra az utolsó is. Nyugis volt, vendég szinte egy se, így csak beszélgettünk és próbáltunk még egy kis időt együtt tölteni a többiekkel, de a nap végére már nehéz volt számomra. Az volt az utolsó este a teraszon munka után, két és fél hónapot kellett magam mögött hagynom. Annyi pozitív élményt szereztem.. Amikor a fiúkkal borravaló versenyt tartottunk, a vízipisztolyozás és a büfé teljes eláztatása ezzel, a jó kis koktélozások, vagy csak a kis beszélgetések. Labdázgatás a palacsintasütőkkel, ami azoknak a végét is  jelentette egyben. A másnaposan végigszenvedett napok voltak a legrosszabbak, de sosem kellett egyedül végigcsinálni, mindig volt, aki átérezte a helyzetet. De olyan is akadt, hogy valaki magára húzta a kukás zsákot és raptort játszott éppen, vagy bosszúból nyakon öntötte a másikat kólával ha nem sót kapott a kávéjába.  Szegény Larry.. Sosem felejtünk kis haver. Az a sok nevetés.. Persze volt negatív oldala is az egésznek, de azokra nem szívesen emlékszem vissza. 

Fél napom volt otthon.. Bőröndből ki, majd bőröndbe újra be, hiszen a következő megálló a STRAND fesztivál volt. Az egész úgy indult, hogy legalább fél órás csúszással indultunk Kaposvárról Zamárdiba, a busz nem tudott jegyet adni. Mikor végre a kempinghez értünk három órás sorban állás várt ránk, leégéssel. Az első nap szolid volt, az este legjobbja Alan Walker. A második napon újabb leégés és egy órás sorban állás, majd végre igazán elkezdődött a fesztivál. Már a Bastille koncert után berekedtem, ami a további két napra is maradt, így hangom semmi sem volt. Sajnos ezután történt az, hogy a telefonom megadta magát, így az utolsó két napon mellőznöm kellett. Az idei legjobb egyértelműen John Newman volt, hihetetlen koncertet adott. Nem mondanám, hogy az egész nyaras 12 órázás mellett teljesen feloldódva tudtam volna fesztiválozni és egy bizonyos személy gondolata sem engedte igazán, valamint a megfázás, és a hangom hiánya is közrejátszott, de nem panaszkodom. Így kellett zárni ezt a nyarat. Felejthetetlen volt, még ha az utolsó napot lázasan is buliztam végig. Másnap lekéstük a vonatomat, telefon nélkül maradtam, hőemelkedéssel vártam két és fél órát a buszra, valamikor hat-hét fele érhettem haza. 

 Sokat nem voltam otthon megint csak. Néhány nappal később visszamentem Boglárra, hogy még egyszer találkozzak a kis csapattal mielőtt végleg hazaköltöztünk volna. A vége az lett, hogy kissé ittasan elmentünk a gömbkilátóhoz, de mivel már jóval elmúlt éjfél, így be kellett másznunk, hogy fel tudjunk menni. Nem éppen így terveztem a két napot, de mindegy is. Újabb csalódás ért, a dolgokat még mindig nem tudtam helyre rakni a fejemben, de esélyem sem volt, útjaink külön váltak.

Alig tíz nap otthonlét után már újra úton voltam. A cél ezúttal Budapest volt, és a News Impact Summit által megrendezett újságírókonferencia. Egy nappal előbb kellett felmennem, mert a rendezvényt hétfőn reggel 9-től délután 6-ig tartották. Hihetetlen mennyi minden elhangozott a nap folyamán, és mennyi újságírót láthattam és hallhattam. A csúszás miatt fél órával később végeztem, a nap végére az agyam teljesen ki volt készülve a sok információtól, de megérte. A hostelnél találkoztam a lányokkal és kezdetét vette a további két napos pesti kikapcsolódás. Még aznap este találkoztunk a boglári kis csapat egy részével. Maradjunk annyiban, hogy szétáztunk míg hajnalba visszajutottunk a szállásra. A keddi napot városnézéssel töltöttük, majd az éjszaka folyamán valamikor éjfél után felmentünk a Citadellára.

Újabb meghatározó pillanat volt számomra. Szerdán délután mentünk haza, legszívesebben végigsírtam volna a három órás vonatot egy személy miatt.. Izgatott voltam, hogy újra láthatom, de csalódnom kellett.

 Pest után teltek a napok, a hetek. Munka nélkül voltam egy kis városban, ahol semmi lehetőség. Ahogy telt az idő egyre tehetetlenebbnek éreztem magam, tudtam, hogy lépnem kell. Eldöntöttem, hogy felköltözök a testvéremmel Pestre. Mindig is odavágytam.. Mire azt hittük végre találunk albérletet, puff. Mégsem. Így ment ez hónapokig, mire az arra szánt pénz nagy része elment a vonatra.. A terv jövőre tolódik, így vagyok most itt.. A kisvárosban rekedve, várva a jövő szeptembert, hogy elkezdjem a saját életemet, a számomra legszebb városban.
 Nem hittem soha sem a csodákban, főleg nem a "karácsonyi csodák"-ban, most mégis úgy érzem én is egynek a részese lettem. Remélem ez a kis fény kitart mellettem még jó sokáig.. És ki tudja mit hoz majd az új évben.

Szóval elérkeztünk 2017 végéhez. Mondhatom igencsak eseménydús volt számomra, megannyi lehetőséggel, élménnyel, örömmel és könnyekkel. Nem volt egy rossz év, bár a végére eléggé elcsúfult, majd hirtelen történt valami, ami némi reménnyel szolgált számomra.. Remélem sikerül jövőre valóra váltanom az egyik álmomat, és végre a saját kezembe venni az életemet. Sok sikert hozzá Neked is, sikerülni fog, csak ne add fel!

Boldog Új Évet, találkozunk 2018-ban! xx