2017.12.06.

Elviselhetetlen. Egyszerűen minden elviselhetetlen. Nem akarom ezt tovább.. Nem tudom ezt tovább csinálni.. Képtelen vagyok rá. Minden nap ugyanazzal ébredek és fekszem; egyedül vagyok. Senki nem ért meg és soha nem is fogja igazán, mert ők nem tudják milyen. Nem tudják milyen amikor a legboldogabb pillanatodban rád jön egy érzés, és a világ összeomlik körülötted, a torkod kiszárad, szemeidet könnyek perzselik. Nem tudják milyen, amikor a mellkasodra olyan súly nehezedik, hogy azt hiszed összeroppan, és soha többet nem kapsz levegőt. Amikor azt hiszed végre itt a megváltás, és vége a szenvedésnek, de ehelyett csak egy újabb rohamszerűséged volt, amit minden alkalommal túlélsz, de ami ezután jön talán még nehezebb. El kell viselned a körülötted levők szánalommal teli tekintetét, és legyűrnöd az érzést, hogy mennyire elbaszott is vagy legbelül. Hiába vannak körülötted, ha mindig kívülállónak érzed magad, hiába kapod a dicséretekét, ha mégis egyedül töltöd a napokat és hiába mondják, hogy erős vagy, ha a nap végére ugyanúgy megtörsz. 
 Annyiszor kívántam bárcsak vége lenne, bárcsak megszűnne a szorongásom, a folyamatos hiányérzet, az űr, amit legbelül érzek.. Bárcsak egyszer ne kéne ahhoz folyamodnom, ami elnyomja a fájdalmat.. Bárcsak megszűnnék létezni és velem együtt a szenvedés, amit mindenkinek okozok a puszta jelenlétemmel.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2019.11.23.

Érezted már magad olyan egyedül, hogy minden levegővétel egy újabb és újabb kihívásnak tűnik? Mintha nem is léteznél, csak egy kívülálló vagy egy idegen testbe zárva, és minél jobban próbálnál szabadulni, annál mélyebbre süllyedsz.. A sötétség egyre erősebb, mintha ez lehetséges volna, a víz egyre mélyebb, és hiába küzdesz, valami ismeretlen erő szépen visz le magával, a tüdődet, mintha víz telítené, és ájulás helyett az emlékek árasztanak el. Minden boldog pillanat újra és újra lejátszódik előtted, akárcsak egy mozivászon. Nincsen néző.. Sőt, még ülőhely is csak egy van, amit éppen neked tartottak fenn. Mintha számítottak volna érkezésedre, és gondoskodtak arról, hogy biztosan átéld újra és újra az összes jelenetet, ami valaha fontos volt számodra, az összes pillanatot, mikor úgy érezted élsz.. Ha ez nem lenne elég, még az adott történés érzéseit is újra átélheted.. Hát nem nagyszerű? Nem tudsz elnézni.. Bárhova tekintesz üresség vesz körül.. Hangok.. Olyan emberek hangjai, mondatai,...
További információk

2019.09.17.

Here's the thing.. Szóval úgy történt, hogy szívem erősebb volt, és ismét Bogláron kötöttem ki a nyárra. Ahogy számítottam rá, semmi sem változott, és mégis.. Minden. Már az első napon az űr eltűnt, tudtam, hogy a lehető legjobb döntést hoztam meg, mikor visszaköltöztem a déli partra. Büszke voltam magamra, mert első alkalommal, mikor megláttam, nem éreztem semmit, aztán pár óra múlva csalódottság és fájdalom árasztott el. Mintha nem is léteztem volna számára, két idegen, aki elnéz egymás mellett, persze kerestük egymás tekintetét, mégsem tudtunk egymásnak köszönni, vagy a közelébe menni. Hetekig tartott ez a huzavona, majd történt valami és megjelent előttem, aztán még egyszer, de ennél többre egyikünk sem volt képes. Nyilván szarul esett, mégsem mutattam ki, igyekeztem kerülni az egészet, de a drámáért nem kellett messzire mennem, jött az magától.  Még tavaly STRAND-on keveredtem össze a bizonyos fiúkával, ami elég nagy port kavart bizonyos értelemben, utána vele megszakad...
További információk