2018.09.15.

Mindig is tudtam mit szeretnék csinálni, mihez szeretnék kezdeni az életben. Ha kérdezték, egyből tudtam a választ, bár mindig más érdekelt, mégis voltak terveim. Például kiskoromban imádtam nézni, ahogy összeteszik a csokrokat és minden egyes plusz darabbal szebb és szebb lett az egész, míg a végeredmény egy műalkotáshoz ért fel nálam. Aztán fodrász szerettem volna lenni, imádtam mikor más lett a hajam, és akkoriban nagyon szerettem másokon kísérletezni, persze ekkor még elég kicsi voltam, így hamar el is engedtem. Mindig is érdekelt a sport, egész kiskoromtól kezdve vasárnaponként lent voltunk a helyi pályán és néztük a focimeccset, aztán elkezdtem kézilabdázni (a mai napig sajnálom, hogy abba is hagytam), majd gimibe kipróbáltam valami mást és áttértem a kosárlabdához, de ez is hamar abbamaradt, legfőképp mert hárman-négyen voltunk csupán. Az utolsó két évben kipróbáltam a röplabdát, amit szintén a szívembe zártam, de sajnos ez sem tartott sokáig, viszont már tizedikbe tudtam mit szeretnék csinálni, konkrét terveim voltak már akkor. Be akartam fejezni a gimit, a lehető legjobb érettségivel, majd kommunikáció és médiát tanulni, végül sport újságírással foglalkozni. Körülöttem senki sem igazán tudta mit kezdjen magával érettségi után, én azonban igen. Minden jól is ment, felvettek kommédiára, amit el is végeztem, sőt olyan gyakorlati helyem volt, ahol sport újságírással is foglalkozhattam.. Utána Pestre szerettem volna menni, ehhez azonban rengeteg pénzre volt szükségem, így kötöttem ki tavaly Bogláron. A tervem azonban nem jött össze, nem jutottam fel Pestre, így jött a fél éves otthonlét, munkakeresés és szenvedés. Semmi sem akart összejönni, kezdtem feladni. Végül úgy döntöttem megvárom a májust, visszamegyek Boglárra és ott megkeresem a költözéshez kellő összeget. Ez mind szép és jó volt, május végén sikerült is visszamennem, végigdolgoztam az egész nyarat, tudtam mi a célom egészen a közepéig. Jött valami és hirtelen nem láttam értelmét az egésznek, nem láttam a végét. Féltem a szeptembertől, ami rohamosan közeledett és féltem attól, hogy mi lesz velem. Ahogy eddig mindig, most nem láttam a jövőmet és ez nagyon megijesztett. Nem akartam hazaköltözni mert nem tudtam mihez akarok kezdeni, azt kívántam bárcsak sose érne véget a nyár, ne kéne az életemről döntenem. Végül hazaköltöztem, elkezdődött az albérlet keresés, ugyanis a terv még mindig Pest, de hogy mihez szeretnék kezdeni.. Elképzelni nem tudom mi lesz velem. Maradjak a vendéglátásban? De az írás is érdekel. Abból viszont nem élsz meg és nagyon szerencsésnek kell lenned, sok jó kapcsolattal. Imádok fényképezni. Na és abból meg lehet élni? Amennyit beleölök a felszerelésbe, visszajön majd vagy pénzkidobás? Tanuljak? De mit? 

 Egyszerűen nem tudom mi legyen velem, mit szeretnék vagy mit kéne tennem. Félek amiatt, hogy olyan szinten megrekedek, hogy mire észbe kapok már mindegy lesz. Amire szükségem van az a környezetváltozás, és hogy végre elkezdjem az önálló életemet, minden zavaró tényező nélkül, hogy végre el tudjam dönteni ki is vagyok és mit is szeretnék kezdeni magammal. Remélem sikerül majd és azt tehetem amit szeretnék.