2019.04.13.

Begépel. -törlés- 
Új mondat, új téma. -törlés-
Még több gondolat, új szavak.. -törlés-
-törlés-
-törlés-
-törlés-
Megrekedtem. Mind az írás, mind az élet szempontjából. Mintha vége lenne a színdarabnak, a hatalmas függönyök összegördültek, én pedig ott ragadtam a színfalak mögött, a fényeket leoltották, az előadásra csupán néhány kellék, és a díszlet emlékeztet. Hogyan tovább.. Jön egy újabb felvonás, vagy ennyi volt? Talán még el sem kezdődött..
De vajon mitől is félek ennyire. Egy újabb csalódástól, egy reménytelen forgatókönyvtől, ami ismét a padlóra küld. Bár annyiszor hittem, hogy nincs lejjebb, ennél rosszabb nem lehet, és valahogy mégis minden alkalommal egy kicsit jobban fáj. Bárcsak könnyebb lenne, bárcsak tisztán tudnék gondolkodni. Nem merek lépni, pedig tudom mi lenne a helyes, várok egy jelre, egy apró kis szikrára, hátha itt tartana, még ha butaságnak, vagy gyerekesnek is hangzik, és titkon tudom, hogy hiába, csak magamat álltatom ezúttal is, mégis egy részem kapaszkodik ebbe az apró kis reménybe, hátha ezúttal más lesz, ezúttal én is megkapom a boldog befejezést, vagy legalábbis annak az esélyét. Képmutatás tudom, mégsem érdekel, az emberek nap, mint nap változnak, én miért ne érezhetnék másképp, mint néhány hónapja? Egy idő után mindenki magányos lesz, rosszul érzi magát egyedül, szüksége lesz valakire, aki nem hagyja megfulladni a hétköznapokban, aki ha a padlón van, felemeli, ha pedig boldog, osztozik boldogságán. Olyan nagy kérés? Hogy egyszer én is boldog lehessek, ne csak úgy tegyek? Vagy ez is csak egy illúzió. A boldogság relatív. Nem is létezik. Csupán egy kivetítés, amit egy hirtelen jött inger vált ki, mindenkinek mást jelent, mindig változik. Ahogy én is.. Sosem tudom mikor milyen kedvvel ébredek, hogy állok a világhoz, így azt sem várhatom el, hogy más ehhez alkalmazkodjon, vagy épp emiatt aggódjon. Vajon ma jó kedve lesz, vagy le szeretné vetni magát a harmadikról? Tartozni valakihez.. Ez a fajta boldogság számomra olyan luxus, amit nem engedhetek meg magamnak, hiszen én is nehezen viselem az egészet, akkor mégis hogy várhatnám el a másiktól? Mindenki saját döntése mit vállal a másikért, és mit nem, ebbe azonban senkinek sincs beleszólása, vagy lehetősége, mert úgy is mielőtt túl közel engedném az igazsághoz, magamhoz, a vége  ugyanaz. Ellököm magamtól.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2019.11.23.

Érezted már magad olyan egyedül, hogy minden levegővétel egy újabb és újabb kihívásnak tűnik? Mintha nem is léteznél, csak egy kívülálló vagy egy idegen testbe zárva, és minél jobban próbálnál szabadulni, annál mélyebbre süllyedsz.. A sötétség egyre erősebb, mintha ez lehetséges volna, a víz egyre mélyebb, és hiába küzdesz, valami ismeretlen erő szépen visz le magával, a tüdődet, mintha víz telítené, és ájulás helyett az emlékek árasztanak el. Minden boldog pillanat újra és újra lejátszódik előtted, akárcsak egy mozivászon. Nincsen néző.. Sőt, még ülőhely is csak egy van, amit éppen neked tartottak fenn. Mintha számítottak volna érkezésedre, és gondoskodtak arról, hogy biztosan átéld újra és újra az összes jelenetet, ami valaha fontos volt számodra, az összes pillanatot, mikor úgy érezted élsz.. Ha ez nem lenne elég, még az adott történés érzéseit is újra átélheted.. Hát nem nagyszerű? Nem tudsz elnézni.. Bárhova tekintesz üresség vesz körül.. Hangok.. Olyan emberek hangjai, mondatai,...
További információk

2019.09.17.

Here's the thing.. Szóval úgy történt, hogy szívem erősebb volt, és ismét Bogláron kötöttem ki a nyárra. Ahogy számítottam rá, semmi sem változott, és mégis.. Minden. Már az első napon az űr eltűnt, tudtam, hogy a lehető legjobb döntést hoztam meg, mikor visszaköltöztem a déli partra. Büszke voltam magamra, mert első alkalommal, mikor megláttam, nem éreztem semmit, aztán pár óra múlva csalódottság és fájdalom árasztott el. Mintha nem is léteztem volna számára, két idegen, aki elnéz egymás mellett, persze kerestük egymás tekintetét, mégsem tudtunk egymásnak köszönni, vagy a közelébe menni. Hetekig tartott ez a huzavona, majd történt valami és megjelent előttem, aztán még egyszer, de ennél többre egyikünk sem volt képes. Nyilván szarul esett, mégsem mutattam ki, igyekeztem kerülni az egészet, de a drámáért nem kellett messzire mennem, jött az magától.  Még tavaly STRAND-on keveredtem össze a bizonyos fiúkával, ami elég nagy port kavart bizonyos értelemben, utána vele megszakad...
További információk