2015.12.05.

Az, hogy egyetemre járhatok, számomra az eddigi legjobb dolog az életemben.(Így belegondolva, kissé siralmas, nem?) Új közeg.. Új emberek. Hogy mitől más? Itt az embert már felnőttként kezelik, nincs lenézés, kivételezés és kioktatás. Hallgatónak lenni jobb, mint ülni a gimnáziumban és élni a folytonos mindennapokat, 12 évig ugyan azokkal a tantárgyakkal.. Elég durva, ha belegondolunk, 12 kemény évig ugyan azokat tanuljuk a semmiért, hiszen a 98%-át soha többet nem kell majd használnunk. 
  Megváltoztam. De szerintem nem a rossz irányba, sőt.. Új ismerősökre tettem szert, és azért fogalmazok ilyen óvatosan, mert pár hónap alatt nem mondanám barátoknak, inkább csak ismerősök, szaktársak, de majd ez is ki fog alakulni(remélhetőleg). A lényeg, hogy szerintem mindenkinek kell a közegváltozás, mert tényleg pozitívan hat az ember személyiségére, és lelki állapotára. Meggyötörten léptem ki a gimnáziumból, alig vártam, hogy vége legyen a 4 éven keresztül tartó szenvedésnek, lelkileg kimerülten távoztam, és amikor elkezdődött a szemeszter csak jobban lettem. Persze ehhez kellett az a bizonyos "új kezdet" is. Mindenki vágyik arra, hogy egy új helyre menjen, ahol senki sem ismeri, ahol senki sem tudja milyen volt, miket tett, és ez egy remek lehetőség erre.. Hogy tiszta lappal nyissunk. A beilleszkedés könnyen ment, pedig ha tudnátok, hogy szorongtam az elején, féltem, hogy senki sem fog kedvelni, egyedül fogom végigcsinálni az éveket, de tévedtem. A társaság nagyszerű. 
  És mi nagyszerű még? Az egyetemi bulik! Higgyétek el, vétek kihagyni őket. Nem olyan, mint a hétvégi bulik, ahol a 13 éves kislányok maga mutogatva játsszák az agyukat és részegre isszák magukat. Ez más.. Sokkal jobb és természetesen szükségszerű. Elvégre ki kell élvezni mindent, amíg még lehet..

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2019.11.23.

Érezted már magad olyan egyedül, hogy minden levegővétel egy újabb és újabb kihívásnak tűnik? Mintha nem is léteznél, csak egy kívülálló vagy egy idegen testbe zárva, és minél jobban próbálnál szabadulni, annál mélyebbre süllyedsz.. A sötétség egyre erősebb, mintha ez lehetséges volna, a víz egyre mélyebb, és hiába küzdesz, valami ismeretlen erő szépen visz le magával, a tüdődet, mintha víz telítené, és ájulás helyett az emlékek árasztanak el. Minden boldog pillanat újra és újra lejátszódik előtted, akárcsak egy mozivászon. Nincsen néző.. Sőt, még ülőhely is csak egy van, amit éppen neked tartottak fenn. Mintha számítottak volna érkezésedre, és gondoskodtak arról, hogy biztosan átéld újra és újra az összes jelenetet, ami valaha fontos volt számodra, az összes pillanatot, mikor úgy érezted élsz.. Ha ez nem lenne elég, még az adott történés érzéseit is újra átélheted.. Hát nem nagyszerű? Nem tudsz elnézni.. Bárhova tekintesz üresség vesz körül.. Hangok.. Olyan emberek hangjai, mondatai,...
További információk

2019.09.17.

Here's the thing.. Szóval úgy történt, hogy szívem erősebb volt, és ismét Bogláron kötöttem ki a nyárra. Ahogy számítottam rá, semmi sem változott, és mégis.. Minden. Már az első napon az űr eltűnt, tudtam, hogy a lehető legjobb döntést hoztam meg, mikor visszaköltöztem a déli partra. Büszke voltam magamra, mert első alkalommal, mikor megláttam, nem éreztem semmit, aztán pár óra múlva csalódottság és fájdalom árasztott el. Mintha nem is léteztem volna számára, két idegen, aki elnéz egymás mellett, persze kerestük egymás tekintetét, mégsem tudtunk egymásnak köszönni, vagy a közelébe menni. Hetekig tartott ez a huzavona, majd történt valami és megjelent előttem, aztán még egyszer, de ennél többre egyikünk sem volt képes. Nyilván szarul esett, mégsem mutattam ki, igyekeztem kerülni az egészet, de a drámáért nem kellett messzire mennem, jött az magától.  Még tavaly STRAND-on keveredtem össze a bizonyos fiúkával, ami elég nagy port kavart bizonyos értelemben, utána vele megszakad...
További információk