2015 recap (2015.12.31.)

Az év utolsó napja, azaz a "ki mennyire lesz részeg és mire fog emlékezni" estéje. Ha össze kellene foglalnom az elmúlt 12 hónapot, nos besorolnám a legrosszabb évek közé, amiből akad bőven.. Persze történtek velem jó dolgok is, de ahogy az lenni szokott a rossz dolgok felülmúlják ezeket. De akkor kezdjünk is bele a kis összefoglalóba.

Tizennyolc évesen vágtam bele a 2015-ös évbe, eléggé elázva, hogy őszinte legyek. Ez nem is olyan rossz, ugye? Bár gondolom az emberek 90%-a így indítja az új évet, részegen.. A szerencsések valamelyik szórakozóhelyen, vagy buliban, a kevésbé azok pedig az egyik árokban fekve. Aztán jött az első igazán nagy megmérettetés az életemben; az érettségi. Amúgy is voltak/vannak gondjaim, de ez még rátett egy lapáttal a lelki terhelésemre, aztán a szóbelihez közeledve már nem törődtem vele, csak végigcsináltam minden izgulás és gyötrődés nélkül. A szalagavatóról inkább ne is beszéljünk, életem egyik legrosszabb estéje volt, és itt le is zárnám a témát. A bolondballagás és a ballagás elment, bár nem igazán érdekelt egyik sem, lehet ezért olyan közömbös számomra, se nem jó, se nem rossz. A nyári szünetre egy számomra egész jó érettségivel mehettem, de féltem, hogy nem vesznek fel az egyetemre, és mivel csak egy szakot jelöltem meg, minden nap ott volt a fejemben a kis hang, hogy talán hülyeséget csináltam. Végigdolgoztam a nyarat, szintén szenvedés volt, megfogadtam magamnak, hogy én abba az üzletbe még egyszer nem megyek vissza dolgozni, belőlem még egyszer nem csinálnak hülyét. Bár volt néhány jó pillanatom, de ennyi. Nyáron elég sok koncerten voltam, ami a legjobb mindig az adott évben. Imádok koncertekre járni.. Ez egy életérzés. Mindig feltölt és átvisz egy másik univerzumba, olyankor nincsenek velem a gondjaim, felszabadult vagyok. Aztán ott volt az egyhetes nyaralás Fenyvesen, szerintem az egyik legjobb pillanat volt, annyi mindenre ki tudnék térni vele kapcsolatban. Teljesen más volt, mint a szürke hétköznapjaim, és az, hogy a barátaimmal tölthettem az időt csak felfelé viszi a képzeletbeli mércén, valamint furcsa is volt visszatérni a rendes életembe. Ezután jött a várva várt üzenet; felvettek az egyetemre. Hihetetlen érzés volt és tudtam, hogy egy új fejezet kezdődik az életemben, és végre magam mögött hagyhatom a gimnázium szörnyű éveit, új emberekkel találkozhatok, új lappal. Elkezdődött a szemeszter és pár hét elteltével sem fogtam fel, hogy ott vagyok, és eggyel közelebb léptem az álmom felé. Csak azt bánom, hogy az otthoni barátaimtól eltávolodtam, pedig én voltam az, ballagás után aki szinte sírva kérte őket, hogy ne változzon semmi, maradjunk az egyetem ellenére is barátok.. És a sors iróniája, hogy én hagytam cserben őket.. Az új társaság jó, az órák többsége szuper, bár ezt a vizsgaidőszakról nem igazán mondhatom el. Történt néhány kemény dolog velem, de erre sem térnék ki, hiszen megígértem, hogy nem beszélek róla, és tudom, hogy nem olvassa ez az illető, de ha továbbra is játszadozni fog velem, csak rajta.. Majd meglátjuk mi lesz belőle. Na mindegy.. Szóval azt hiszem ennyi lenne.. Ohh, és had térjek ki még egy személyre, aki annyira nem érdemli meg a törődésemet.. Kérlek vedd fel velem újra a kapcsolatot.. Nagyon hiányzol..

Ez lett volna az évem, és bár a sorokból nem kiolvasható, végigszenvedtem. Találkozunk 2016-ban.. Ha túl élem.

Boldog Új Évet !