2017.09.15.

Érezted már valaha, hogy minél jobban szeretnél valamit, annál messzebbre taszítod, csupán a puszta gondolattal? Pedig elvileg képesek vagyunk bevonzani egyes dolgokat, csak nagyon erősen kell rákoncentrálni. Nem hittem benne, amíg néhányszor be nem vált, azonban most úgy érzem inkább ártok a "fókuszálással", mint előresegíteném a dolgokat. Konkretizálhatnék, de mi értelme lenne? Nem fogok előrébb kerülni, sőt a mókuskereket sem fogom elhagyni, mert jelenleg abban érzem magam, vagy nevezzük ördögi körforgásnak, ha nagy hangsúlyt fektetünk az egészre. Elkövetem mindig ugyan azt a hibát, csak más-más személlyel, azonban a jelenlegi helyzet mégis valamiben más. Tudom milyen. Csak szimplán nem akarom elfogadni, mert azt is tudom milyen volt. Egy embernek lehet sok arca, sőt, kinek ne lenne..? De hogy ekkora legyen az eltérés..? Igen. Hiszen velem is ez van, csakhogy ez megint más téma.
Tekints rám úgy mint egy barátra, az is milliószor jobb lenne, mintha szimplán csak átnéznél rajtam, akárhányszor találkozunk. Tettem valamit, vagy a többieknek igaza van és tényleg ilyen lennél? Túlságosan is elfogult lettem volna mikor rólad volt szó..? Beismerem, szemet hunytam a viselkedéseid felett, mert bíztam benne, hogy a következő alkalommal majd más lesz, de mindig csak rosszabb lett a helyzet.. És mégis mindig rólad írok.
Próbálom megérteni az egészet, próbállak megérteni, de képtelen vagyok és minél mélyebbre megyek annál inkább lesz igaza a körülöttem levőknek és annál mélyebbre préselődik a kés mellkasomban, de ennek ellenére sem tudlak kiverni a fejemből.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2019.11.23.

Érezted már magad olyan egyedül, hogy minden levegővétel egy újabb és újabb kihívásnak tűnik? Mintha nem is léteznél, csak egy kívülálló vagy egy idegen testbe zárva, és minél jobban próbálnál szabadulni, annál mélyebbre süllyedsz.. A sötétség egyre erősebb, mintha ez lehetséges volna, a víz egyre mélyebb, és hiába küzdesz, valami ismeretlen erő szépen visz le magával, a tüdődet, mintha víz telítené, és ájulás helyett az emlékek árasztanak el. Minden boldog pillanat újra és újra lejátszódik előtted, akárcsak egy mozivászon. Nincsen néző.. Sőt, még ülőhely is csak egy van, amit éppen neked tartottak fenn. Mintha számítottak volna érkezésedre, és gondoskodtak arról, hogy biztosan átéld újra és újra az összes jelenetet, ami valaha fontos volt számodra, az összes pillanatot, mikor úgy érezted élsz.. Ha ez nem lenne elég, még az adott történés érzéseit is újra átélheted.. Hát nem nagyszerű? Nem tudsz elnézni.. Bárhova tekintesz üresség vesz körül.. Hangok.. Olyan emberek hangjai, mondatai,...
További információk

2019.09.17.

Here's the thing.. Szóval úgy történt, hogy szívem erősebb volt, és ismét Bogláron kötöttem ki a nyárra. Ahogy számítottam rá, semmi sem változott, és mégis.. Minden. Már az első napon az űr eltűnt, tudtam, hogy a lehető legjobb döntést hoztam meg, mikor visszaköltöztem a déli partra. Büszke voltam magamra, mert első alkalommal, mikor megláttam, nem éreztem semmit, aztán pár óra múlva csalódottság és fájdalom árasztott el. Mintha nem is léteztem volna számára, két idegen, aki elnéz egymás mellett, persze kerestük egymás tekintetét, mégsem tudtunk egymásnak köszönni, vagy a közelébe menni. Hetekig tartott ez a huzavona, majd történt valami és megjelent előttem, aztán még egyszer, de ennél többre egyikünk sem volt képes. Nyilván szarul esett, mégsem mutattam ki, igyekeztem kerülni az egészet, de a drámáért nem kellett messzire mennem, jött az magától.  Még tavaly STRAND-on keveredtem össze a bizonyos fiúkával, ami elég nagy port kavart bizonyos értelemben, utána vele megszakad...
További információk