allergic to stupid ppl

Az év utolsó napja, azaz a "ki mennyire lesz részeg és mire fog emlékezni" estéje. Ha össze kellene foglalnom az elmúlt 12 hónapot, nos besorolnám a legrosszabb évek közé, amiből akad bőven.. Persze történtek velem jó dolgok is, de ahogy az lenni szokott a rossz dolgok felülmúlják ezeket. De akkor kezdjünk is bele a kis összefoglalóba. Tizennyolc évesen vágtam bele a 2015-ös évbe, eléggé elázva, hogy őszinte legyek. Ez nem is olyan rossz, ugye? Bár gondolom az emberek 90%-a így indítja az új évet, részegen.. A szerencsések valamelyik szórakozóhelyen, vagy buliban, a kevésbé azok pedig az egyik árokban fekve. Aztán jött az első igazán nagy megmérettetés az életemben; az érettségi . Amúgy is voltak/vannak gondjaim, de ez még rátett egy lapáttal a lelki terhelésemre, aztán a szóbelihez közeledve már nem törődtem vele, csak végigcsináltam minden izgulás és gyötrődés nélkül. A szalagavatóról inkább ne is beszéljünk, életem egyik legrosszabb estéje volt, és itt le is zárnám a té

Amint kiderül, hogy van egy ikertestvérem, a levegő mintha egy pillanatra megfagyna körülöttem, a velem szemben levő ember pupillái pedig a háromszorosára nőnek, majd jön a már megszokott, kihagyhatatlan kérdés. "Van egy ikertestvéred?! És milyen?" Majd az arca hirtelen olyanná válik, mint egy kisgyereké, aki épp kinyitja a karácsonyi ajándékát. De hogy milyen is, ha van egy "hasonmásod"? Megpróbálom elmagyarázni. Előnyei és hátrányai is vannak az egésznek, természetesen. Aki nem egyke, az nagyon jól tudja mivel jár, ha van egy testvére, de kicsit másabb, ha nem szimpla testvéred van. Annyi rutin kérdéssel találkoztunk a tesómmal az elmúlt években, hogy szinte már bevésődött a válasz, és robotszerűen vágjuk rá a kérdésekre. Néha unalmas persze, hiszen az emberek úgy tudnak ránk nézni, mint ha másik bolygóról jöttünk volna, pedig erről szó sincs. A jó abban, hogy van egy ikertestvérem, hogy velem egy idős, így nincs az hogy túl fiatal, vagy túl idős hozzám, pon

Az, hogy egyetemre járhatok, számomra az eddigi legjobb dolog az életemben.(Így belegondolva, kissé siralmas, nem?) Új közeg.. Új emberek. Hogy mitől más? Itt az embert már felnőttként kezelik, nincs lenézés, kivételezés és kioktatás. Hallgatónak lenni jobb, mint ülni a gimnáziumban és élni a folytonos mindennapokat, 12 évig ugyan azokkal a tantárgyakkal.. Elég durva, ha belegondolunk, 12 kemény évig ugyan azokat tanuljuk a semmiért, hiszen a 98%-át soha többet nem kell majd használnunk.    Megváltoztam. De szerintem nem a rossz irányba, sőt.. Új ismerősökre tettem szert, és azért fogalmazok ilyen óvatosan, mert pár hónap alatt nem mondanám barátoknak, inkább csak ismerősök, szaktársak, de majd ez is ki fog alakulni(remélhetőleg). A lényeg, hogy szerintem mindenkinek kell a közegváltozás, mert tényleg pozitívan hat az ember személyiségére, és lelki állapotára. Meggyötörten léptem ki a gimnáziumból, alig vártam, hogy vége legyen a 4 éven keresztül tartó szenvedésnek, lelkileg kimerül