allergic to stupid ppl

Egy újabb év telt el. Egy újabb örökkévalóságnak tűnő szenvedés. Nem hittem volna, hogy képes vagyok rá, de túléltem. Szörnyen nehéz összefoglalni az egészet. Annyi érzelem, annyi élmény, azt se tudom hol kezdjem, mit írjak le, és mi az, amit szívem szerint kihagynék az évi összegzésből, de akkor nézzük is meg mit tartalmazott ez a tizenkét hónap számomra.  Az első szilveszterem, amit nem az itthoni barátaimmal töltöttem. Pécsen köszöntöttem az újévet számomra kedves, és nagyon fontos emberek között, bár ahogy az az este indult.. Koliban alapoztunk,  majd ismerősöknél folytattuk utunkat, végül a hátralevő időt egy szórakozóhelyen töltöttük. Én az első buszommal mentem haza, és egy jó félnapos alvás várt rám. Nem mondom, hogy a legjobb estém volt, de azért volt már rosszabb is.   Az új év beköszöntével februárban megkezdődött a várva várt négy hónapos gyakorlat a PSN-nél. Hihetetlen hónapokat tudhatok magam mögött, míg ott voltam. Annyi minden kavarog bennem az egésszel kapcsolatba

Elviselhetetlen. Egyszerűen minden elviselhetetlen. Nem akarom ezt tovább.. Nem tudom ezt tovább csinálni.. Képtelen vagyok rá. Minden nap ugyanazzal ébredek és fekszem; egyedül vagyok. Senki nem ért meg és soha nem is fogja igazán, mert ők nem tudják milyen. Nem tudják milyen amikor a legboldogabb pillanatodban rád jön egy érzés, és a világ összeomlik körülötted, a torkod kiszárad, szemeidet könnyek perzselik. Nem tudják milyen, amikor a mellkasodra olyan súly nehezedik, hogy azt hiszed összeroppan, és soha többet nem kapsz levegőt. Amikor azt hiszed végre itt a megváltás, és vége a szenvedésnek, de ehelyett csak egy újabb rohamszerűséged volt, amit minden alkalommal túlélsz, de ami ezután jön talán még nehezebb. El kell viselned a körülötted levők szánalommal teli tekintetét, és legyűrnöd az érzést, hogy mennyire elbaszott is vagy legbelül . Hiába vannak körülötted, ha mindig kívülállónak érzed magad, hiába kapod a dicséretekét, ha mégis egyedül töltöd a napokat és hiába mondják, ho