2018.04.16. ~ Legyünk őszinték..
Ha az ember túl sok időt tölt egy másik személy társaságában, talán elkezd érezni valamit iránta. Legalábbis azt hiszi.. Mi van ha csak az agyunk játszik velünk? Ha csak azt szeretnénk, hogy tényleg érezzünk valamit a másik iránt? Elvégre ezzel "helyrehozhatnánk" azt az ürességet, ami bennünk tátong. Azt hittem érzek iránta valamit, azt hittem valós az egész, de tévedtem. Túl sokat voltunk együtt, és nem éppen volt lehetőség magánéletre abban a pár hónapban, mi van ha csak kötődni szerettem volna valakihez? Aki érezteti velem, hogy nem vagyok egyedül. De.. Végül is mindenki erre vágyik, vagy tévednék? Fájó, volt a búcsú, és a tudat, hogy ő nem tekint rám többként, mint ismerős, vagy nagy szavakkal.. Barát. Nehéz, volt az elkövetkezendő pár hónap, szenvedtem, és nem volt semmi ami elterelte volna a gondolataimat, így minden éjjel könnyes szemekkel feküdtem le aludni, gondolatok közt hánykódva. Úgy éreztem megint elkövettem ugyanazt a hibát, mint amit néhány évvel ezelőtt