2017.01.19.
"Ismerlek" Annyiszor hallottam már az emberektől körülöttem, valahogy mindig keserű mosolyt váltott ki belőlem, s egyben sírtam és jót nevettem magamban, míg a velem szemben álló személy azt hitte tényleg így is van. Nem ismernek. Senki sem ismer. Az egész életem egy nagy hazugság néhány éve. Hazudok a családomnak, a barátaimnak, az ismerőseimnek, de ami a legszomorúbb az egészben, hogy hazudok saját magamnak minden egyes nap. Ránézek a képeimre és egy boldog, élettel teli lány vigyorog vissza rám.. Én vagyok és mégsem. Elhitetem a világgal, még saját magammal is, hogy igenis boldog vagyok, pedig legbelül apró darabokra törtem szét. Egy idegen néz vissza rám a képekről, ahogy a tükörből is. Ahogy telik az idő, a hazugságom a világ felé csak még nagyobb lesz. Félek az emberek szemébe nézni, félek, hogy egyszer meglátják azt, aki igazából vagyok. A lány, aki alig tudja egyben tartani a kis világát, aki fél, hogy a nyílt utcán jön rá az izé és bármelyik pillanatban könnyek t