allergic to stupid ppl

Azok, akik azt állítják, hogy kell a napi 8 óra alvás, nem tévednek.  Jelenleg a külsőm, alátámasztja, ahogyan érzem magam. Egy zombi vagyok, így hihetetlen mennyire örülök a hosszú hétvégének. Nem igazán sikerült kialudnom magam az elmúlt hetekben, vagy inkább hónapokban. Egyre nehezebben keltem fel reggelente, és a napi 5-6 óra alvás sem igazán volt mellettem. A legtöbb embertől ilyenkor megkapom, hogy "Ú, de szörnyen nézel ki", és a szemem alatti sötét karikák is mesélhetnének. Csak ülök az órákon, és nézek ki a fejemből, konkrétan nyitott szemmel alszok, így teljesen feleslegesen vagyok ott, de nem tehetem meg, hogy hazamegyek, szóval ez van. Talán ebben a pár napban megint sikerül helyre raknom magam, ami nem ártana, mert lassan megint itt a vizsgaidőszak és jó lenne, ha nem csak félig lennék ott fejben.  Igazából ami a legrosszabb, hogy ezáltal annyira rossz (inkább még rosszabb) ember lesz belőlem. Mivel egyszerre érzem magam fáradtnak, és álmosnak a közérzetem sz

Ismerős tekintetek, idegen személyek..  Ekkor jövök rá mit is tettem, kivé, vagy inkább mivé váltam az évek alatt. Sokszor úgy érzem, ha valaki rám néz egy szörnyet lát szemeimben, egy szörnyet, akivel nem érdemes foglalkozni, már képtelenség szeretni vagy megérteni mit miért tesz. Az igazság az, hogy így is érzem magam, egy szörnynek, ami elpusztít maga körül mindent, amit csak lehet. Barátságokat, kapcsolatokat, a környezetét..  Belenézek egy ismerősöm szemébe, és bár elhangzik az a jelentéktelen "szia", még sincs mögötte érzelem, de azt kívánom bárcsak lenne. Bárcsak valaki szemében ott csillogna az öröm, hogy lát, vagy az undor, bármi.. Csak egy kis érzelmet szeretnék látni, de nem kapok és ez csak felerősíti bennem a tényt, és egyben a tudatot, hogy szellem vagyok. Élek, de mégsem. Ennél az érzésnél nincs rosszabb a világon, amikor a magány és az üresség találkozik valami elkezdődik bennem. A fejemben felszólalnak a kis hangocskák, kiáltanak egy-egy érzésért, és bár