2017.04.09.
Szólnál.. De nem hallanák. Talán hallanák.. De nem értenék. Elmondanád.. De nem mered. Ezért csak írsz.. Mert nincs más módja, hogy kiadd magadból mielőtt teljesen beszippant a sűrű, fekete füst és elvesztenéd az eszed. Mielőtt olyat tennél, amit meg is bánnál. Megbánnád ? Hiszen annyiszor előfordult már, mégsem éreztél bűntudatot. Mit teszel ha minden darabokra hull körülötted? Mit teszel ha a jól bevált tapasz megadja magát és újra vérezni kezdesz legbelül? Mit teszel ha legszívesebben már csak feladnád.. Téged mi tart itt? Hogy vagy képes az emberek szemébe nézni minden nap és elhitetni velük; jól vagy. Hogy vagy képes leülni egy asztalhoz a szeretteiddel és hazudni nekik. Hogy vagy képes minden nap tökéletesíteni a maszkot, amit hordasz? Vicces.. Akik talán a legközelebb állnak hozzád, tegyük fel ismernek, képtelenek átlátni a szánalmas álcádon, de akad néhány olyan idegen, akinek elég csupán néhány perc melletted és tudják ki is vagy valójában, átlátnak rajtad.