allergic to stupid ppl

Érezted már magad olyan egyedül, hogy minden levegővétel egy újabb és újabb kihívásnak tűnik? Mintha nem is léteznél, csak egy kívülálló vagy egy idegen testbe zárva, és minél jobban próbálnál szabadulni, annál mélyebbre süllyedsz.. A sötétség egyre erősebb, mintha ez lehetséges volna, a víz egyre mélyebb, és hiába küzdesz, valami ismeretlen erő szépen visz le magával, a tüdődet, mintha víz telítené, és ájulás helyett az emlékek árasztanak el. Minden boldog pillanat újra és újra lejátszódik előtted, akárcsak egy mozivászon. Nincsen néző.. Sőt, még ülőhely is csak egy van, amit éppen neked tartottak fenn. Mintha számítottak volna érkezésedre, és gondoskodtak arról, hogy biztosan átéld újra és újra az összes jelenetet, ami valaha fontos volt számodra, az összes pillanatot, mikor úgy érezted élsz.. Ha ez nem lenne elég, még az adott történés érzéseit is újra átélheted.. Hát nem nagyszerű? Nem tudsz elnézni.. Bárhova tekintesz üresség vesz körül.. Hangok.. Olyan emberek hangjai, mondatai,

Meddig bírunk kapaszkodni a szakadék szélén? Meddig bírunk hazudni a körülöttünk levőknek, és saját magunknak? Meddig vagyunk képesek elfojtani minden olyan érzést, gondolatot vagy emléket, ami ha felszínre sodródna, nem hagyna maga után mást, csupán fájdalmat és szenvedést? Miért kínozzuk saját magunkat?  Mert máskülönben el kéne fogadni a fájó igazságot, hogy nem lesz semmi sem ugyanolyan, minden megváltozik, és nem biztos, hogy képesek vagyunk erre a változásra, vagy éppen az elfogadásra. Hogyan is lennénk? Annyi megválaszolatlan kérdéssel a hátunk mögött, amikre senki sem adhat választ egy embert leszámítva. De fontos ez? Mi is az igazság, mi miért történt? Megtörtént. Engedd el és lépj tovább; mondják ezt sokan, közben ők sem gondolhatják komolyan. Hogy lépnénk tovább, mikor lezárást sem kaptunk? Saját magunkat marcangoljuk kérdésekkel, újabb és újabb kínzó gondolattal, ami az elménkbe kúszik minden egyes perccel. Te képes lennél így élni tovább az életedet?  Magyarázd el nek