2019.09.17.
Here's the thing.. Szóval úgy történt, hogy szívem erősebb volt, és ismét Bogláron kötöttem ki a nyárra. Ahogy számítottam rá, semmi sem változott, és mégis.. Minden. Már az első napon az űr eltűnt, tudtam, hogy a lehető legjobb döntést hoztam meg, mikor visszaköltöztem a déli partra. Büszke voltam magamra, mert első alkalommal, mikor megláttam, nem éreztem semmit, aztán pár óra múlva csalódottság és fájdalom árasztott el. Mintha nem is léteztem volna számára, két idegen, aki elnéz egymás mellett, persze kerestük egymás tekintetét, mégsem tudtunk egymásnak köszönni, vagy a közelébe menni. Hetekig tartott ez a huzavona, majd történt valami és megjelent előttem, aztán még egyszer, de ennél többre egyikünk sem volt képes. Nyilván szarul esett, mégsem mutattam ki, igyekeztem kerülni az egészet, de a drámáért nem kellett messzire mennem, jött az magától. Még tavaly STRAND-on keveredtem össze a bizonyos fiúkával, ami elég nagy port kavart bizonyos értelemben, utána vele megszakad