2016.09.23.
A hosszabb kihagyás annak köszönhető, hogy nem volt időm a billentyűzet elé ülni az elmúlt hetekben/hónapban, másrészről pedig sosem tudtam mit írjak. Bennem volt az akarás, hogy kiadjam magamból a dolgokat, de képtelen voltam szavakba önteni, és ez most sincs másképp. Küszködök az írással, pedig úgy érzem belül felrobbanok. Teljes a káosz. Kimondatlan szavak, érzések, mind felemésztenek, de nincs aki megértene, nincs akire utána bűntudat nélkül tudnék nézni, így magamba fojtom az egészet, ami tulajdonképpen a legrosszabb opció. Pedig annyi mindent mondanék, többet mutathatnék magamból, de inkább csak maradok a kissé visszahúzódó és csendes lány, aki csak akkor szólal meg ha nagyon muszáj, annak ellenére, hogy nem akarom ezt a képet mutatni. Most is bennem van egyfajta harag a világ ellen, de inkább csak visszafogom magam és elfojtom ezt is, nem adom ki, hagyom, hogy szépen csendben felgyűljenek bennem a keserű, fájdalmas gondolatok, míg egyszer csak megint felrobbannak és a padlóra k