2019.06.05.
Az ember akkor tudja, hogy jó helyen van, sőt a legmegfelelőbb helyen van, amikor egyszerre érzi magát otthon, valamint benne van némi hiány is. Én is így éreztem magam, mikor visszamentünk Boglárra egy napra. Már a vonaton tudtam, mélyen legbelül, hogy nekem ott a helyem, nem pedig ahol jelenleg is tartózkodom. Ez csak egyre fokozódott bennem mikor leszálltunk és körbenézve semmi sem változott. Ugyanaz az érzés, mint egy éve, ugyanaz a környezet.. Minden maradt a régi, kivéve egy apró dolgot.. Én már nem tartoztam oda, nem kellett odaköltöznöm hónapokra, csupán átutazóként voltam jelen. Tudod, hogy a jó helyen vagy, mikor meglátod az ismerős arcokat és a lehető legszélesebb mosoly ül ki arcodra, szemeidet könnyek homályosítják és a gyomrodban száz meg száz apró pillangó repked. Tudtam, hogy örökké bánnám, ha nem mennék vissza.. Még a történtek ellenére is.. Elképzelni nem tudtam milyen érzés lesz ugyanazon a helyen lenni, vagy esetleg Őt látni.. Annyi emlék tört fel bennem, a képek c