2019.06.05.

Az ember akkor tudja, hogy jó helyen van, sőt a legmegfelelőbb helyen van, amikor egyszerre érzi magát otthon, valamint benne van némi hiány is. Én is így éreztem magam, mikor visszamentünk Boglárra egy napra. Már a vonaton tudtam, mélyen legbelül, hogy nekem ott a helyem, nem pedig ahol jelenleg is tartózkodom. Ez csak egyre fokozódott bennem mikor leszálltunk és körbenézve semmi sem változott. Ugyanaz az érzés, mint egy éve, ugyanaz a környezet.. Minden maradt a régi, kivéve egy apró dolgot.. Én már nem tartoztam oda, nem kellett odaköltöznöm hónapokra, csupán átutazóként voltam jelen. Tudod, hogy a jó helyen vagy, mikor meglátod az ismerős arcokat és a lehető legszélesebb mosoly ül ki arcodra, szemeidet könnyek homályosítják és a gyomrodban száz meg száz apró pillangó repked. Tudtam, hogy örökké bánnám, ha nem mennék vissza.. Még a történtek ellenére is.. Elképzelni nem tudtam milyen érzés lesz ugyanazon a helyen lenni, vagy esetleg Őt látni.. Annyi emlék tört fel bennem, a képek csak úgy peregtek le szemeim előtt, ahogy fejemben a beszélgetések.. Fájt őt látni, hiányérzetem volt, bár próbáltam leplezni, fájt, hogy idegenek lettünk egymásnak, és mégis életem egyik legkellemesebb napja és estéje volt, alig várom, hogy visszamehessek és újra átélhessem az egészet azokkal az emberekkel, akik nagyon sokat jelentenek nekem, azon a helyen, amit örökre a szívembe zártam. Hogy ezen a nyáron maradunk idegenek egymásnak, vagy mi lesz velünk majd kiderül..