2019.11.23.

Érezted már magad olyan egyedül, hogy minden levegővétel egy újabb és újabb kihívásnak tűnik? Mintha nem is léteznél, csak egy kívülálló vagy egy idegen testbe zárva, és minél jobban próbálnál szabadulni, annál mélyebbre süllyedsz.. A sötétség egyre erősebb, mintha ez lehetséges volna, a víz egyre mélyebb, és hiába küzdesz, valami ismeretlen erő szépen visz le magával, a tüdődet, mintha víz telítené, és ájulás helyett az emlékek árasztanak el. Minden boldog pillanat újra és újra lejátszódik előtted, akárcsak egy mozivászon. Nincsen néző.. Sőt, még ülőhely is csak egy van, amit éppen neked tartottak fenn. Mintha számítottak volna érkezésedre, és gondoskodtak arról, hogy biztosan átéld újra és újra az összes jelenetet, ami valaha fontos volt számodra, az összes pillanatot, mikor úgy érezted élsz.. Ha ez nem lenne elég, még az adott történés érzéseit is újra átélheted.. Hát nem nagyszerű? Nem tudsz elnézni.. Bárhova tekintesz üresség vesz körül.. Hangok.. Olyan emberek hangjai, mondatai, akik egykor a mindent jelentették, most azonban egy szürke emlékfoszlány mindez, valahol elméd legmélyén.. Legalábbis annak kellett volna lennie. A magány azonban tett ezellen, és mikor elveszettnek, sebezhetőnek látott, úgy gondolta elvisz egy igazi kirándulásra, hogy még mélyebbre süllyedhess. 

 Érezted már úgy, hogy minden túlságosan is rendben van az életedben? Minden úgy alakul, ahogy annak kell, majd jön egy pofon, aztán még egy, mígnem bekapcsol az a bizonyos gomb, és minden a feje tetejére áll. Már semmi sem látszik annak, ami eddig volt, és utat tör magának az egyedüllét, és a szeretet hiánya. 

 Érezted már úgy, hogy bármit teszel, nem tudsz ez ellen tenni, és ahelyett, hogy megpróbálsz ésszerűen cselekedni, elkezded saját magadban keresni a hibát, és a végén rá kell jönnöd, hogy senkinek sincs szüksége egy elbaszott emberre.